Üdv mindenkinek, újra itthon vagyok! A szülinapi bulim jól sikerült, abba sem hagytam, amíg haza nem jöttem. Miért nem mondtátok, hogy itt ilyen hideg van???? Brrrrrrrrrrrrrrrr! És miért mászkálnak az emberek pólóban és papucsban, amikor én pulóverben és télikabátban reszketek? Magyarázza már el nekem valaki... 

Intézem itthon a dolgaim, de alig várom már, hogy menjek tovább! Még 15 nap. Igérem, belelendülök megint a blogolásba, az új helyen megint lesz sok történés, minden reményem szerint! Történés... Csodaszép szó. De egyenlőre csak a rohangálás, BKV, ideges emberek mindenfelé. 

Ja, a búcsúbulim is jól sikerült... Képek a képtárban.

http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao#

Nagyon szomorú voltam másnap, egész nap lézengtem, vártam a hajó indulását, még találkoztam a barátokkal, még egy búcsúölelés, talán még találkozunk valahol a világban! Este 11-kor indult a hajóm Chumpornba, onnan busz Bangkokba, négyre meg is érkeztem. Este 11-ig malmozás megint, majd huss! és már itthon is voltam. Svájcban az átszálláskor 5 fok! Nehogy azt higgyétek, hogy volt nálam bármi meleg ruha... 

Otthon a lakásban persze nem volt bekapcsolva a fűtés, gyorsan el is mentem egész napra. Estére kicsit javult a helyzet, de azóta is dupla takaróval alszom. 

Szóval Málta, Starfish Dive center, St Julian, és további történetek:

http://dorimaltan.blog.hu/

Remélem ott is találkozunk! Köszönöm a kommenteket és hogy olvastátok kalandjaimat!

 Két napja beszéltem egy párral az divecenter előtt, és tegnap visszajöttek beíratkozni, így ismét OWD tanfolyamot tartok! Király! Kell a pénz a hazaútra, mert a repjegy átírás 15500 THB... Francba, az összes megtakarított pénzem erre ment el. Nem baj, megyek Máltára! Addig meg igyekszem eladni annyi tanfolyamot, amennyit csak tudok... :-) Tegnap elmentem vásárolni, vettem két rövidnadrágot 500 bahtért. Még kéne pár ruhát vennem, annyira olcsó itt minden, és olyan jól néznek ki! 

Valamelyik nap Ericcel gyakorlatoztunk, majd a második merülésre kitaláltuk, hogy inkább pihenünk. De annyira meleg volt, hogy felkaptam a cuccomat, és elmentem merülni csak fürdőruhában. 45 perces merülés után még mindig nem fáztam, azóta búvárruha nélkül merülök. Én. A fagyosszent. Annyira jóóóóóó! El sem tudtam képzelni, mennyire más érzés. És nem fázom!! Hogy eddig miért küszködtem a ruhámmal... ugyan úgy 29-30 fokos a víz, mint eddig. Lehet, az realizálódott bennem, hogy Máltán hidegebb vízben fogok ugyan ebben a ruhában merülni. Egyből melegem lett! :-D 

Amióta elmentek a srácok, nem tudok magamhoz térni. Akkorákat alszom minden este! Pedig épp valamit csinálnak az elektromos rendszerrel, sokszor van áramszünet, megy a generátor az ablakom alatt, de ez sem tud zavarni. Pedig ha nincs áram, nincs ventillátor, igen meleg van! 

Készülök a szülinapi bulimra, már jópár embert meghívtam, remélem jó buli lesz! Egyben a búcsúbulim is, hiszen ugye nemsoká megyek haza. Ott welcome party lesz, remélem! :-) 

A karácsonyt ugye kihagytam, de a húsvéti sonkára pont otthon leszek! Csak vissza ne szedjem, amit itt szépen lefogytam. oda kell majd figyelni, nincs többé kalóriamentes thai kaja! Hiányozni fog. Még lenne pár hetem megtanulni, hogy kell thaiul főzni! Nem egy nagy kaland, csak a hozzávalók beszerzése. Legalább azt a 3 ételt kéne megtanulnom, amit itt ettem 4 hónapig :-D

Nos, eldőlt, március 29-én megy a gépem haza. Imádtam itt lenni, de várom az új kalandot!

www.starfishdiving.com : itt fogok dolgozni. Remélem meglátogattok majd itt is! Majd nyitok egy máltás blogot, hogy nyomon követhessétek kalandjaimat ott is. Azért még addig írogatok ide, hamarosan jön pl a szülinapi bulim... Bár azt nem biztos, hogy meg fogom tudni írni...

 Két nappal ezelőtt Koh Taora érkezett Giga (Csabi) és párja Anna, mivel olvasták a blogomat, és gondolták, ha már erre járnak, benéznek. Csabi gondolkozott a tanfolyamon is, de mondta, hogy nem szeretné tanulással tölteni az idejét. De hát nem is kell! Gyertek el próbamerülésre! Láttam a felcsillanó szemeket... Ilyet is lehet? Miért ne? Anna kicsit bizonytalan volt, mert neki nem igazán lételeme a víz. De akár a hajón is meggondolhatod magad! Na jó, akkor jönnek. De másnap Chumphonra mentünk, az nem igazán megfelelő hely a próbamerülésre. De szombaton jöhettek! Péntek este bejöttek a bázisra, Anna meggondolta magát. Ugyan, meg tudod csinálni! Pár perc beszélgetés után újra lelkes lett, na jó, mégis kipróbálná. 

Reggel fél 10-kor volt találkozó, felszerelés kiválasztása, és irány a hajó! Japanese Garden a cél, beöltözés, és ugrás a vízbe. Ez is egy kritikus pont szokott lenni, de már benn is voltak mellettem. Úszás a sekélybe, kellemes kis felszíni úszás, csak nyugodtan, nem rohanunk sehová. :-D Úszás közben gyakoroltuk a lélegzést a reduktorból a felszínen. Mire kiértünk a sekély részhez, már nem is volt vele semmi gond! Akkor térdeljünk le. Reduktor megkeresés, ürítés, maszkürítés. Csabi könnyedén megcsinálta, Anna biztosabbnak tartotta a folyamatos levegőellátást... :-) Nem gond, ebben a programban semmi sem kötelező... Na, menjünk úszni! 25 perc, 8.8 méter! Csak ennyi? Széles mosoly az arcokon. Második hely White Rock, kicsit mélyebb, nincs part, kötélen kell lemenni. De semmi gond, már lenn is voltunk. Csabi úszkált mellettünk, mi meg szépen kézen fogva merültünk. Jó látótávolság, színes halacskák, halrajok között mentünk. 9.8 méter, 39 perc! 

GRATULÁLOK, NAGYON ÜGYESEK VOLTATOK! Kár lett volna ezt kihagyni, igaz? Legközelebb akár a tanfolyamot is elvégezhetitek, ha van kedvetek! További jó nyaralást!

Merülésről a képek: http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao#

Nekem már nincs egy hónapon a szigeten, ugyanis kaptam állást Máltán. Hurrá! Március végén-április elején megyek haza, mert április közepén várnak a Starfish Diving-nál! Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz!

Tegnap tanulságos napunk volt. Nyúltak az arcok rendesen. Arról van szó, hogy Arno igazán kedves főnök, de eléggé szabadjára engedi a búvároktatókat, és ez most töményen visszaütött. 

A merülőhely Chumphon, mély hely, és ugye cápák szoktak lenni. Már mondjuk egy hónapja nincsenek ott. Én mondogatom egy ideje, hogy ahogy melegszik a víz, biztos lejjebb húzódtak, valamint a halászok is állandóan a környéken vannak, a kajájuk is megfogyadkozott, ezek tuti egy időre odébbálltak. De ugye az oktatók mégiscsak cápát akarnak látni, ezért ők is mélyebbre húzódnak. 

Adva volt a hajón 5 csoport:

Én, Tapsival és Zsoltival, (Deep speccel rendelkeznek, max mélység, ahová mehetnek, 40m)

Jean, két OWD tanulóval, és egy végzett OWD-s német nővel, max mélység 18m (igazából 12, mert saját bevallása szerint még nem végzett az owd 2. merüléssel, de már előző nap is 16 méteren voltak... Nem is akarok többet tudni erről)

Dave, végzett AOWD búvárokkal, max mélységük 30 méter lehet

Olli, AOWD tanulóval, szintén 30 méterre mehetnek

Egy pár, az egyikük oktató, a másikuk divemaster, csak bulimerülésre jöttek.

Első merülésre mi terveztünk egy 40 méterest, a látótávolság lenn nem tól jó, de hátha mégis megtaláljuk a cápákat. Nem találtuk. Szépen visszamentünk a kötélhez, Dave a 4 búvárjából kettőt felküldött biztonsági megállóra, mert fogyott a levegőjük, ő meg a másik kettővel 12 méterről még visszament 30-ra. Én felvittem a két búvárját, visszamentünk a hajóra. Megérkezik Olli, és elkezdi mondogatni, hogy csak oktatók menjünk már el egyet merülni a két merülés között. Mondom, én 40-en voltam, nem megyek, szóval ketten Dave-vel elmentek. Kb negyed óra látunk egy dekobóját a hajótól kb 50-80 méterre, és egy másik buborékot a kötélen. Ez szép, lementek 42-re, elvesztették egymást, Olli visszajött a kötélhez, Dave meg a kékben feljött.

Közben kérdezem Jeant, hogy ment a merülés, mondta, hogy cápát ugyan nem látott, de talált egy tűzhalat 28!!! méteren. Mondom micsoda?? OWD tanulókkal mit keresett 28 méteren???? Valamit magyarázott, hogy ő 60 méterig vihet embereket, mert CMAS oktató, meg különben is ki tudja meg, és nem fogta fel, hogy ez miért nem helyes. Nem is próbáltam elmagyarázni neki. Csak annyit mondtam, hogy nem akarok róla tudni.

Közben a srácok visszajöttek a hajóra, de a búvároknak már letelt a másfél óra felszíni ideje, így irány vissza a vízbe. Mi 29 méteren voltunk, de leginkább 22-n úszkáltunk, hogy ne kelljen 20 perc után feljönni. Ahogy fogyott az idő, szépen eljebb jöttünk, kötél, a többiek már ott voltak, kivéve Dave csoportját. Többször láttam őt alattunk úszni. Gondoltam is, lesz büntetés rendesen! Biztonsági megálló, majd felküldtem a srácokat, Dave két búvárát megint, ő még lenn maradt a másik kettővel, majd megérkeztek ők is. Kérdezem Dave-et, mennyit kapott? 21 percet! Nekem még volt 70 barom, neki 60, ez kb elég lesz. Mert ugye nem hagyom ott egyedül! Lassan teltek a percek, közben elfoglaltuk magunkat... Képek a képtárban :-D

Olyan 7 perc lehetett hátra, amikor rá kellett csatlakoznia az oktopuszomra, mondta hogy ő inkább felmegy. Mondtam, hogy ne tegye. Így maradtunk, vééégre letelt az idő, és felmehettünk. 

A csattanó: Arno persze nagyon ki volt akadva, mert természetesen valaki azonnal elmondta neki, mi történt. A legszebb, hogy az oktató páros még meg is kérdezte tőle, hogy mit jelent, ha a kobra komputer ERROR módban van? Az azt jelenti drága, hogy kihagytad a dekompressziós megállót! Hol szerezted a divemasteri kártyádat?? ÁÁÁÁÁÁÁ

Először is bocsánat a lelkes olvasóimtól, hogy így eltűntem. Mentségemre szól, hogy vagy 5 napig nem volt elérhető a blog, sem a picasaweb... Szóval nézzük, mi történt:

Ahogy hazajöttem, kaptam egy tanulót, majd még kettőt. Az egyiket Patrick passzolta át nekem, mert ő egy embert nem szeret oktatni... Hehe, mégiscsak szeretem egy kicsit Patricket... Legalább is a lustaságát. Az egyik tanulóm egy lengyel lány volt, a másik egy német srác, akivel a Car Barban találkoztam előző este. Nem voltam biztos benne, hogy emlékezni fog, hogy bejelentkezett búvártanfolyamra, de megjelent... Pont befejeztük volna a tanfolyamot, mire jön a következő magyar delegáció. Persze nem így történt. Jonas utolsó nap nem jelent meg. Nem csodálkoztam nagyon, csak kicsit izgultam, nehogy eltűnjön fizetés nélkül, mert akkor ingyen dolgoztam. Aztán délután megjelent a haverokkal, sőt kiderült, hogy marad még egy napot, így másnap befejezhetjük a tanfolyamát. Remek, csak reggel jön Tapsi és Edit. Meg kéne mutatnom a szállásukat, meg ilyenek. Nos, reggel kikötő, puszi-puszi, te itt laksz, te ott, én megyek dolgozni, délután találkozunk, addig légyszi oldjátok meg. Pápá. :-) Megoldották. Délután 3-kor akartunk találkozni, de közben őrültekháza volt a bázison, beesett egy hat fős izraeli család, akik egész véletlenül olcsó szállást kerestek, naggyon olcsót... Főszezonban. Ja, és persze igényes legyen, meleg vízzel, légkondival. Nagy nehezen, némi kompromisszummal, találtunk nekik szállást, és másnap jönnek merülni. Aztán jött egy svéd lány, aki az owd tanfolyamot akarta befejezni, persze erre nincs ár kitalálva, főnök sehol, nem gond, beáraztam, másnap ő is jön. Reggel érkezik Zsolti, gyors sms váltás, ő is jön merülni. Király. Remélem nem késik sokat a hajója, mert az egész csapat rá fog várni.

Este Bar Next Door, Johan keverte nekünk a koktélokat. Amióta a tulaj születésnapi buliján a pulton táncoltunk, elég jó kedvezményem van itt :-D

Másnap reggel tömeg a bázison, nagy keveredés, felszerelés kiválasztás, szóval gyorsan félretettem, ami nekem kell :-D 10 óra, mindenki indul a hajóra, de Zsolti még sehol, Tapsi már 20 perce kiment elé. Én is kisétáltam, mondták, még kb 5 perc, és megérkezik a hajó. 10 óra 15 körül meg is jött, a 15 ember közben a hajón várta az indulást. Felkaptuk Zsoltit, elrobogtunk a bázisra (2 perc séta) búvárcucc kipakol, gyerünk a hajóra! Bocsika mindenkitől, már indulhatunk is. Mango Bay és White Rock a terv mára, pont jó lesz bemelegítésnek, mert másnap Chumphon, és mély merülés lesz! 

Edit nagyon ügyes volt, kicsit aggódtam, mert régóta nem merült, de az első merülésen meggyőzött... Gratu! :-D Persze amint visszaért a hajó, mentek a képek és megjegyzések a Facebookra... 

Másnap indulás Chumphonra, cápanézőbe. Első merülés, 36 méter, cápa sehol... Francba. Elég későn mentünk vízbe, a többiek már tuti a hajón vannak, emelkedés közben gondoltam megkérem őket, hogy legközelebb kicsit igyekezzenek jobban. 7 méter, Zsolti nézegeti a képeket, amiket csinált, majd oldarra nézek, és ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Egy 12 méteres cetcápa úszik felénk! Gyönyörű! Zsolti még mindig nem néz fel, pedig már kiabáltam a víz alatt! Tapsinak már nem sok levegője volt, rácsatlakozott az enyémre, és indulunk cápát nézni. Nagyon közel voltunk, amikor éreztem, hogy egyre nehezebb úszni. Hártanézek, hogy Tapsi miért nem jön, erre látom, hogy Edit is kapaszkodik belénk, és tágra nyílt szemmel nézi a cápát. Amikor még közelebb mentem, elkapta a kezem, és olyan szorítást alkalmazott, ami egy komoly vérzés elállításához is elég eltt volna :-D Képek a képtárban! 

Helyesbítés: Végül Zsolti felnézett, így a szép képeket neki köszönhetjük! Köszi, Zsolti!

http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao#

Este Sairee beach, Lotus bar. Ült ott egy kék ruhás nő, egész csinos volt, csak valami furcsa volt rajta. Talán az, hogy eredetileg nem nőnek született? Brutális volt. És nem thai. Akkora vállai voltak, meg izmai... Durva volt. Ment a tengerben táncolás, jó buli volt.

Másnap Red Rock, Eric vezette a merülést, nem sok sikerrel. Pár perc után elhagyta  a srácokat, majd teljesen tanácstalan volt, hogy mit tegyen, felküldtem a felszínre, majd mi is felmentünk Edittel, Eric sehol. Lenézek, látom, hogy biztonsági megállót tart. Nem kicsit kiabáltam vele, amikor feljött. De hogy a saját biztonsága. Mondom miről beszélsz, 5 percet voltunk 17 méteren, és 10 percet 7 méteren. És ha a búváraid bajban vannak valahol? A rescue tanfolyamon már egyszer ezt megbeszéltük, mert az eszméletlen búvár felhozatalánál is biztonsági megállót akart tartani... :-D A többi oktató is szétröhögte magát, amikor ezt elmeséltem. Ja, a srácok találtak egy tekit, azért tűntek el. Még merültünk egy éjszakait is aznap, letettünk egy Golden Divers feliratú vasszerkezetet Pottery merülőhelyen, amire majd jól rá tudnak nőni a korallok.

Másnap a srácok pihenőnapot tartottak, én sem akartam merülni, de fotózkodás volt az előző nap lerakott vascuccnál. Kép a képtárban :-D Jean hozta a kisfiát is a hajóra, két éves, de alig lehet kihozni a vízből :-D Jó kis merülés volt, fotózgattam, szabadítottunk nagy csigát horgászzsinórból. Másnap Edit elhagyta a szigetet, miután végre le tudott fürdeni meleg vízben. Ugye Edit?
Mi mentünk merülni megint. Lelkesek a skacok. Nagyon beteg voltam, már napok óta émelyegtem, gyenge voltam, nem bírtam enni, csak vizet ittam. Végre diagnosztizáltam a bajom, már megint kiszáradás. Ezt már egyiptomban is eljátszottam egyszer. Patika, rehidratáló por, egy óra múlva semmi bajom sem volt. Francba. :-D
Azóta kétnaponta megiszom egy adag port, elég rossz íze van, de legalább nem vagyok rosszul :-D

Azt hiszem, nagyjából utolértem magam az eseményekkel, ma is mentünk merülni, Green Rock, némi harc az íjhalakkal... vagy 3 támadás volt egy merülés alatt :-D Viccesek!

Nos, reggel fél 11-kor ébredtem, mivel ablak sem volt a szobán, teljes sötétségben aludtam... Plusz legalább csend volt. Csak az lett gyanús, hogy nem tudok visszaaludni... Elmentem zuhanyozni, persze nem használtam a becses türcsimet olyanra, mint alantas törölközés... A takarómat használtam, valami törölköző szerű anyagból volt... A "fürdőszoba" egy kb egy nm-es fülke, benne a szokásos wc-vel, ami Malajziában egy lyuk a padlón, és egy zuhannyal. Meleg víz nem volt, de a víz alapból langyos volt. Nagyon jól esett!!! Ezután kijelentkeztem, és elindultam felfedezni a várost, csak sétálgattam. Délután négyig kell elütnöm az időt. Nagyon meleg volt, tűzött a nap. Le akartam menni a tengerpartra, meg is találtam a partot, de a levezető utat nem... Egy körül eszembe jutott, hogy kéne valamit reggelizni. Bekeveredtem egy kis kifőzde szerűségbe, ahol az étlap helyett elémtették a szokásos maláj főtt ízetlen csirkét, főtt ízetlen rizzsel és forró vízben úszkáló két salátalevéllel, ami a "leves". Már el is felejtettem, milyen borzalmas a maláj tradícionális kaja... Ezt 2008-ban párszor megjártuk. Mindegy, csak 4 RM volt (kb 40 THB). Viszont a narancsléjük még mindig fergeteges!!! 1,5 RM-ért!!! Nyammmmmiiiiiiiiiii! Ez nagyon hiányzott! És pont olyan jó volt, mint amire emlékeztem.

Séta közben nosztalgiáztam, mert láttam sok Kancilt (ilyen "autót" béreltünk 2008-ban kinn, 650 köbcentis motorja van, hehe) valami kínai förmedvény. De nagyon sok embernek van, kb mint nálunk a trabi volt, olyan népautó ez itt...

Végre eljött az indulás ideje, megkaptam az útlevelem a gyönyörű új vízummal, épp csak egy kicsit kellett várni a busz indulásra... Négy helyett fél ötkor már el is indultunk. Juhé, mondták, másnap kilencre Koh Tao-n leszek!

3 óra alatt értünk a határra, és még csak nem is száguldoztunk. Lefelé ez az út 6 óra volt!! Gondoltam, sínen vagyok, pikk-pakk hazaérek. Kis naiv. A határon a sofőr elkezdte magyarázni, hogy akkor nekem Chumponig kell buszoznom. Micsodaaa? Mit keresek én ott? Hát, hogy Surattaniból nem megy este hajó, de reggel Chumponból át tudok menni a kaamaránnal.

A környék térképe

Csak hogy értsétek, mennyire nem esett útba...

Hat Yai-ban a sofőr kirakott egy busz és egy hajójeggyel, hogy viszont látásra... :-D A telefonom és a laptopom teljesen lemerült, a buszállomáson kértem meg a büfést, hogy töltse már egy kicsit a mobilom, legalább azt lássam, hány óra van... Még jó, hogy volt egy órám. Szóval irány a busz, felszálltam, és megnézhettem a Hulk-ot Edward Nortonnal, thaiul :-D Király volt. Este 9-kor indult a busz, persze tele volt, még álltak is páran... Szegények. Szerencsémre az állók leszálltak nem soká, és egy óra körül a padtársam is elhagyta a fedélzetet, onnantól "fekhettem". Még jó, hogy nem vagyok túl magas... :-D

4-re érkeztünk Chumponba, ott egy "taxis" (értsd robogón egy ember) eldobott egy újabb utazási irodához, ahol kínai bácsi elmondta, hogy fél 6-kor indul a hajó. Mondom neki, az nem lehet, mert ő írta ki rohadt nagy betűkkel, hogy 7-kor indul. Same, same, ugyan az, ugyan az... Mindenre ezt mondják. Hogy a transzfer jön 5:30-kor de legkésőbb hatkor, és a hajó hétkor indul. De nem ám a katamarán, amivel két óra az út, hanem a Songserm expressz, amivel 3. Mert a katamarán fullon van, és én nem telefonáltam tegnap, amikor a jegyet vettem. Én. Nem telefonáltam, hogy vettem egy jegyet. Oké. Mindegy, same, same, csak menjünk már. Eljött lassa az 5:30, semmi sem történt. 6 óra, a katamarán transzfere elvitte az utasokat. Fél 7, még mindig semmi. Info nuku, mindjárt jön, várjunk. Mondtam neki, ha lekéssük a hajót, megölöm. Persze magyarul :-D Kedvesen mosolyogva, ahogy ők szokták. Aztán jött az info végre, hogy a Bangokból érkező vonat késett két órát, a transzfer busz azt várja, utána jön értünk. 10 perc. 20 perc múlva ott is volt, felkászálódtunk, de így legalább a hajón nem kellett várni az indulásra!

Röpke 3 órás hajókázás után már haza is értem. Ez azt jelenti, hogy 16-án este 9-kor indultam, másnap este 8-ra voltam Penangban, 18-án négykor indultam vissza, és ma fél 11-re már a szigeten voltam! Jeeeeeeeeeeeeee Visa run is fun!!

 Nos, végül el kellett jönnöm Malajziába, Peenangba vagy Pinangba, akárhogy is írják helyesen. Visa run… ez az egy utálatos dolog van Thaiföldön. A szemetek, hogy nem engedik a külföldieket csak úgy az országukban lenni! Mit képzelnek? :-D szép kis út volt, 23 óra… Délután 3 helyett hétkor érkeztünk meg. Este 9-kor indult a night boat, 6 körül voltam Surattaniban, onnan minibusszal Pinangig… Brrrr. Legközelebb valami közelebbi helyre kell majd mennem, remélem. Valószínűleg azért volt ilyen hosszú az út, mert a sofőr végig flörtölt egy helyi csajjal, és nem nagyon sietett. Lehetett érezni, amikor a csaj kiszállt, jobban nyomta a gázt. Vagy 3 helyen álltunk meg mindenféle gyümölcsöt meg zöldséget vásárolni a csajnak. Lassan meg tudtam volna ütni a sofőrt. A buszban elég vegyes volt a társaság, két finn, két svéd, egy amerikai, egy szaúdi és egy kínai vagy koreai. Meg persze én. Nem volt valami jó a csapat, így elég unalmas volt az út. A hajón legalább volt áram, így megnéztem pár Doktor House-t meg zenét hallgattam. A night boat alvóhajó, ami azt jelenti, hogy a földön végig matracok vannak, ahol mint heringek a dobozban fekszenek a kedves utasok. Szerencsére az én helyem pont az első „ágy” volt a sarokban, a másik oldalamon egy thai család volt, meghitten összebújtam anyukával… :-D Majdnem nagyot hibáztam a pakolásnál… Nem akartam sok mindent hozni magammal, csak bedobáltam pár dolgot a hátizsákomba. Majd Dave, aki kivitt a hajóhoz, megkérdezte, hogy a törölközőt beraktam-e. Basszus!!! Persze! Utazni törölköző nélkül? Lehetetlen! Aki nem tudja miért, ajánlom a Galaxis útikalauz stopposoknak című könyv alapos áttanulmányozását. Jól is jött rögtön a hajón, ahol marha hideg volt, de legalább be tudtam takarózni, majd a buszon párnaként funkcionált. De ugye még sok mindenre lehet alkalmazni :-D Olvassátok el a könyvet.

Megérkezve még szerencsére nyitva volt a visa office, gyorsan beadtam a kérelmet, holnap 4-re kész is van, és mehetek vissza a rögtön induló busszal. Másnap 9-re kéne Koh Tao-n lennem… Majd meglátjuk. Ha nem fogok ki megint egy szerelmes sofőrt… Szerintem egyébként jól lehúztak, 400 thb-t kértek a két fotóért (legközelebb készülök fotóval) 500 volt a szoba, amiben nincs fürdőszoba, de végül is nincs messze… Légkondi van, de azt meg úgysem kapcsolom be. Takarót nem is néztem, hogy van-e, de nem baj, mert van törölközőm. :-D Szóval holnap megint egy kellemes út vár rám. Bleeeeeeeeeeeee

Remélem gyorsan kapok melót, vagy el tudok adni visszafelé  a hajón pár tanfolyamot, mert jó sok pénzt elköltöttem erre a fantasztikus útra. Na megyek, még veszek valahol vizet, és keresek netet, hogy feltehessem ezt a postot.

 Nos, eljött az év legnyálasabb napja... Valahogy nem bírom ezt a Valentin napi őrületet... Itt szerencsére nincs minden tele kisebb-nagyobb piros szivecskékkel, de így sem menekülök meg a Nagy Nap hatásától. A neten mindenhol erről hallani, hírlevelek, emailek, kis képeslapok, a Facebook-ról nem is beszélve. Legalább a Mafia Warsban osztogatnak néhány erős fegyvert Valentin-nap alkalmából. :-D Igazán passzol. Hehe. 

Tegnap kaptam végre egy open water hallgatót. Ugye mostanában ismerőseim voltak itt, velük foglalkoztam, így a főnök nem érezte, hogy talán nekem is adhatna tanulót. Múltkor emlékeztettem rá, hogy attól még, hogy fellendítem a forgalmát, hozok ide embereket, még adhat extra embert nekem is... :-D Így kaptam egyet. Utolsó pillanatban, mert végre kiderült, hogy mit is kell tennem a vízumommal, ami ugye 27-én jár le: Egy röpke út Penangba, Malajziába, ahol új vízumot kell igényelnem... Francba, jól megszívattak otthon. Pontosan kifejtettem nekik, milyen vízumra van szükségem, erre rábeszéltek az egy belépéses vízumra. Amit ugye nem lehet hosszabbítani. De Thaiföldön 3 hónapnál hosszabb pecsétet nem adnak... Így utazhatok ki, igényelhetek új vízumot. Egyébként csak el kéne szaladnom a határra, kilép-belép-pecsét, két hónap megint. Francba, francba. Amint ezzel a tanfolyammal végzek, mennem is kell, mert utána 24-én jönnek megint páran hozzám... Helló Tapsi, Zsóti és Edit! Már várlak titeket!!

Tegnap éjjel megint kaptam egy emailt Máltáról. Hogy válaszoljak azonnal, lenne egy ajánlatuk a számomra. Én válaszoltam is, de azóta semmit sem küldtek... :-D Jó lenne tényleg eltölteni a nyarat Máltán, mert Magyarországról hallani sem akarok pár évig! Gondolom megértitek, miért... Ha mégsem lesz ott meló, itt maradok nyárra. Végül is nem rossz Koh Tao. Illetve nagyon jóóóóóóóóóóóóóóóóó! De azért megnéznék még pár helyet. Végül is ez az első ország, amit kipróbáltam, miylen is itt dolgozni. Azon belül is az első sziget. Szóval vár rám a világ!!

 Egy hívást sem kaptam az elmúlt napokban, így ráérek Ericcel gyakorolni a divemaster feladatokat. Egyre ügyesebb, de nekem kéne néhány tanuló... Jó lenne keresni is lassan.

Talán körbe kéne járnom megint a bázisokat, mert turista van a szigeten rengeteg. Csak olyan régóta nem dolgoztam máshol, mit a Goldennél, hogy valószínűleg elfelejtették, hogy itt vagyok... 

Tegnap térképezési project volt Ericnek, elég fura dolgokat rajzolt, kíváncsi leszek, mit hoz ki a végén belőle :-D Majd egy kis állóképesség gyakorlat, 800 m úszás uszonnyal... Rendes hullámzásban... Plusz ugye a tengerben megmondani, mennyi pontosan a 800 m :-D Szegény vagy fél órát úszott, ami ugye nem egy kiváló teljesítmény, de a stílusát és az átlagsebességét tekintve, ha uszodában csinálja, kapott volna egy erős 3-ast. 

Este pedig éjszakai merülés. Persze vezesse ő. Szegény, borzalmasan eltévedt. De ez csak a második éjszakai merülése volt. Az utolsó 10 percig még látszott rajta, hogy nagyjából képben van, de onnantól csak kevert össze-vissza. Majd tőlem kérdezte, hogy merre kell menni. Ember, mi vagyok én, Lessie? Nála volt a komputerem és a tájolóm is. Igazán megható, hogy kinézi belőlem, éjszaka egy különben tájolásilag igen nehéz helyen visszatalálok tájoló nélkül a hajóhoz... Tudtam, merre vagyunk, mutattam is neki a tájolón, kb merre kéne úsznia, de nem nagyon sikerült neki. Végül visszaúsztunk a felszínen. Ezt majd még gyakoroljuk... :-D

Közben vízumgondok is vannak. Otthon ugye kaptam egy szerintük hat hónapos, egyszeri belépésre szóló tanulói vízumot. Itt kaptam bele egy 3 hónapos pecsétet, és most senki sem tudja mit kéne tennem, hogy még 3 hónapig maradhassak... Még a hivatalos helyet is felhívtuk, annyit tudtak mondani, hogy menjek be, és megnézik. Király. Még jó, hogy Samuin vannak, két óra hajókázásra, nem pedig Bangkokban.

Ja, valamelyik este egy remek buliban voltam! A Crystal DC, ahol Renny barátom csinálja épp az oktató tanfolyamot, szervezett egy AI partit (mert ugye befejeződött az Assistant Instructori tanfolyam) és Renny meghívott engem is. Bowling verseny is volt. Rá kellett jönnöm, hogy még sosem bowlingoztam! A verseny persze különböző stílusokban zajlott, bal kezes-jobb kezes gurítás, egyszerre két golyóval gurítás, egy lábon állva gurítani, meg ilyenek. Nem gondoltam volna, hogy a bowlig ilyen vicces! Ráadásul a pálya teljesen automatizált volt, gurítás után egy thai gyerek odaugrott, és automatikusan visszaállította a bábukat. :-D Volt olyan is, hogy valaki tarolt, mert a golyó visszaugrott a pályára az oldalsó vályúból (biztos van ennek valami rendes neve is, bowling rajongók ugorjátok ezt át :-D) Szóval jól sikerült. Rájöttem pl, hogy bal kézzel több bábut tudok felborítani, mint jobb kézzel. Párszor kicsit aggódtam is, hogy a golyó megáll félúton, olyan gyengén sikerült megküldeni... Utána próbáltunk arra játszani, hogy a thaiokat eltaláljuk a pálya végén, de persze ez esélytelen volt. És elég rutinosak is voltak. Mindegy, jó buli volt!

 Tegnap tervbe vettem, hogy a búcsúvacsi után sokáig alszom... Nos, egészen hét óráig sikerült is. Nem tudom, miért ébredek fel állandóan! Persze eszem ágában sem volt felkelni. Egy óra körül már elég éhes voltam, elmentem Yangékhoz (egyik legjobb ár/érték arányú étterem, ráadásul pár napja vettők észre, hogy van ingyenes wifijük is! Bár ezt lehet, hogy már korábban írtam) Egy adag fincsi sült zöldség után elnéztem a Goldenbe, mi újság arra... Semmi extra nem volt. Arno, a főnök épp Burmába ment visa run-ra (vízum hosszabbítás) és Jean tartotta a frontot. Nem mintha nagy nyüzsgés lett volna. Megmutattam neki az előző napi képeket, mire kitalálta, hogy itt az ideje fodrászhoz mennie. Kérdezte, tudok-e hajat vágni. Mondtam neki, hogy jobban jár egy fodrásszal. Tévedtem. Beesett az első fodrászhoz, 20 perc múlva jött vissza. Nagyon nem akartam, de szakadtunk a röhögéstől... Oldalt és hátul felnyírták a haját, a tetejéből meg semmit sem vágtak, a felnyírás meg olyan cakkos volt, amit még nem láttam... :-D Szegény nagyon ki volt akadva. Nem csodálom... Gyorsan szereztek neki egy normális fodrászt, de ő csak egy sapkát keresett, hogy addig is eltakarja a fejét... Nos, próba 2. Amikor visszajött, azért még mindig röhögtünk, mert ugye elcseszett hajat csak rövidebbre lehet vágni. Tisztelgéssel, és hangos Sir, yes Sir! köszöntéssel üdvözöltük. Olyan igazi amerikai katonás haja lett. :-D Majd kinő.

Elücsörögtem a bázison estig, netezgettem. Hét körül beesett Renny, beszámolt a nap eseményeiről. Eddig a legrosszabb pont, amit kapott, 4.6 volt! Megint hízott egyet a májam... :-D Persze ez az ő érdeme is. De azért örülök, hogy jól teljesít.

Megbeszéltük, hogy este Car Barba megyünk, csak egy sörre, mert ugye 6kor kel. Próbáltam hívni Davet és Jeant, hogy csatlakozzanak, de Davet nem értem el, Jean pedig a gyerekére felügyelt. Majd később Dave megjelent a szőke kis tanítványával, mondta, hogy rossz a telefonja, nem tudja felvenni. :-) Gondoltam, hogy akkor a csajszi hogy tudta elérni? Mert hogy hétkor még a bázison netezett a lányka... Na mindegy, nem az én dolgom... :-D Holnap Bob Marley szülinapja van, így Chakorn, a raszta tulaj élőzenés reggie estet szervez. Mondta, hogy ne merjük kihagyni. Megígértük, hogy számíthat ránk. Az a baj, hogy annyira kicsi a hely, hogy 8 vendégnél több nem fér el kényelmesen szerintem. Ha mi megyünk, akkor kb tele is lesz a bárja... Majd meglátjuk. Ma megint nem kell dolgoznom, ha nem kapok hívást, akkor lehet, holnap beugrom az IDC-re (oktatói tanfolyam-szerz.) Megnézem Renny hogy működik. 

Lassan indulnom kell, itt ugye 8:20 van reggel, a magyar csapat most megy el a 9:30-as hajóval, kikísérem őket.

 Tegnap egy új helyen voltunk. A Délnyugati zátonynál. Beszédes neve van, hiszen a szigettől délnyugatra fekszik, körülbelül 50 perc hajókázásra. Szép hely, körülbelül Chumpon jellegű, kissé sekélyebb. Állítólag itt vannak a cetcápák, de természetesen nincsenek odaragasztva, így most egyet sem láttunk. Mi voltunk az egyedüli hajó a zátonynál, ez sem volt rossz. (Azért a második merülés végére beesett a Crystal óriás fürdőkádja kb 30 emberrel...) Beterveztünk egy kellemes kis fundive-ot Dave-vel és Jean-nal, mert a csapat magát vezette... :-) Rá kellett jönnöm, hogy Jean szeret mélyre menni. Akkor is, ha nincs értelme... 24-25 méter alatt a látótávolság pár méter volt, és homok végig, de ő csak úszott sprintben hogy elérje a 30 métert. Dave-vel csak nevettünk rajta, mert ásó nélkül ez elég esélytelen volt... Szóval rávettük, hogy ugyan forduljunk már vissza... Találtunk egy akkora halrajt, (10-15 centis sárga halakból állt) hogy amikor beügyeskedtük magunkat a közepébe, egész sötét lett... Gyönyörű... 

Szegény Eric-nek nem volt ilyen jó napja, Gábor és Gergő ugyanis kölcsönkérte őt a második merülésre. Én igyekeztem felkészíteni szegényt, hogy mi vár rá, de ugye ez nem volt teljesen lehetséges... Ilyen a Divemaster jelöltek élete. Igazából ez nem szívatás, mert ilyenkor nem tesznek az oktatók semmi mást, mint eljátsszák, amit a tanulóktól korábban láttak. Csak egy kissé koncentrálva... :-) Eric megizzadt rendesen, te azt mondta, tetszett neki... Meg sokat tanult. Magában azért biztos gondolt pár kedveset... :-D

Csak hogy folytassuk a napot, 3. merülésre mi vittük el Ericet... Most már 3 oktatóval merült egyszerre... Hogy egy ilyen merülésen mennyi minden történhet! Kioldódnak az ólomövek, leesnek a maszkok... Egymásnak is persze, nem csak Ericnek... Elég rossz volt a látótávolság, valamivel el kellett szórakoztatni magunkat. Jót mulattunk, Eric pedig higgadtan kezelte a dolgokat, visszavette az ólomövét, tényleg elégedett voltam, ahogy megoldotta a helyzeteket. Ha két hónap alatt OWD-ből Divemaster akar lenni, akkor gyakorolni kell... :-D

Amikor visszaértünk, olyan fáradtnak éreztem magam, hogy szinte szédültem... Kaptam egy kedves vacsora meghívást a csapattól, szóval össze kellett kapnom magam. Egy langyos zuhany csodákra képes! Felfrissülve nekivágtunk Sairee-nek. Megmutattam a kedvenc helyeimet, néztük a túztáncosokat, ettünk egy jót. Körülbelül éjfél körül vergődtem haza, addigra annyira magamhoz tértem, hogy egyig nem is tudtam elaludni. Lehet, hogy inkább fél kettő-háromnegyed kettő volt... Fogalmam sincs.

Közben hogy szervezzem tovább az életem, írtam vagy harminc emailt Máltára. Amennyiben szükségük van egy Staff Instructorra, májustól elérhető vagyok... Kaptam már pár választ is, kettő konkrét ajánlattal plusz pár esetleggel... Nem rossz! 90%, hogy májusztól szeptemberig Máltán leszek! Juhééééééééééééééé! Irány az isteni borok, sajtok, és olivabogyó hazája!

A merülésről néhány kompromittáló kép: :-)

http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao#

 http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao#

Első nap rögtön Chumponnal kezdtünk a magyar csapattal. Sajna cápát most nem találtunk, és a látótávolság is hagyott némi kívánnivalót maga után, de egy óriás barrakudákból álló csapat és a nagy sügérek kissé kárpótoltak minket. :-) Visszafelé még megálltunk White rocknál, egy laza harmadik merülésre. Másnap a csapat quadozni ment, körbejárták a szigetet, el is tévedtek egyszer, meg zsákutcába futottak... :-D Fenn a hegyen. Úgy kellett kézzel megfordítani a quadot, mert a szűk helyen nem tudott másképp megfordulni.

Mi közben merültünk, Ferivel és Eric-kel, Mango Bayben és Red Rockon. Mango Bayben átestem egy dühös triggerfish támadáson. Nagyon vicces volt, hogy felhúzta magát, látszott rajta, hogy egekben lehet a vérnyomása... Azért elég tiszteletet parancsoló feje van. Majdnem egy órát merültünk, Eric vezette a merülést. Elsőre elég jól sikerült neki. A hajó alatt találkoztunk egy barrakuda rajjal, kb 10 percig ott lebegtünk, azok meg úszkáltak körülöttünk. Este éjszakai merülés is volt, mert miért ne... Itt is néhány nagy barrakuda úszott be a képbe. Mi kényelmesen úszkáltunk Ferivel, egyszercsak valakit látok integetni veszettül. Közelebb úsztam, hátha menteni kell. De csak a levegőmet akarta kérdezni, mármint hogy még mennyi van. Nem igazán értettem, mit akar, gondoltam, mutatom neki viccből, hogy elfogyott... Aztán annyira tanácstalannak tűnt, gondoltam nem szívatom, valami divemaster vagy oktató lehetett, megpróbált minket jó pulikutya módra a csoportjához csapni. De nem hagytam magam. :-D Amikor elúsztunk, visszanézve láttam, hogy szegény döbbenten lebeg, majd szépen elúszik. Még egyszer találkoztam vele a víz alatt, még akkor is nagyon nézett, hátha hozzá tartozom. Jó kis merülés volt, a képeket majd felteszem a képtárba.

Este Ferivel lementünk Sairee-re, mégsem engedhetem úgy haza Koh Tao-ról, hogy nem járt Sairee-n! Az AC barban kezdtünk, néztük kicsit a tűztáncosokat, majd elsétáltunk a Lotusig, ami a másik végén van a partnak. Végig a tenger mellett, mezítláb a fehér homokon... Lehet útálkozni... A Lotusban teljes csend volt. Már kezdtem megijedni, hogy nincs buli aznap este, de 10-kor egyszer csak elindult az élet. Találkoztunk egy holland lánnyal és egy svéd sráccal, talán eladtam két OWD tanfolyamot... :-D Az este többi részét feledje homály... :-D

Ma Shark Island és Aow Leuk volt a terv. Shark Islandál kitett minket a hajó, és az oroszokkal továbbment Aow Leukba, mert ők tanfolyamot végeztek. Majd visszajött értünk. Persze Eric nem annál a bójánál jött fel, ahol a hajó volt, jó kis felszíni úszás várt ránk áramlattal szemben. Amikor kb félúton voltunk, hallottuk a whaleshark! whaleshark! kiáltozást a hajóról, fura mód kb 20 másodperc alatt értem a hajóhoz. És ott volt Ő! Kb 4 méteres lehetett, és ott körözött a hajó alatt, elúszott, visszajött, láthatóan nem zavarta, hogy 10 búvár és sznoris van extázisban körülötte. Gyönyörű volt! Jó sokáig maradt, még Gergőék is visszaértek, és találkoztak vele. Én meg csak arra tudtam gondolni, mit fognak mondani azok, akik ma inkább nem jöttek merülni... :-D

 Hétfő reggel Rennyvel átmentünk a Crystal Divecenterbe, ugyanis sikerült megoldani, hogy oda adjuk ki az Assistant instruktor minősítését. Közben szóltak, hogy hétfőn EFR tanfolyamuk lesz, egy emberrel, ha akarjuk, ingyen becsatlakozhatunk. Szóval odamentünk reggel, ott volt Justin, a helyi Course Director. Mondtuk neki, hogy jöttünk a tanfolyamra. Megkérdezte tőlem, hogy én mit is akarok csinálni a tanfolyamon, mondtam, hogy talán oktatnék... :-) Matt, a másik CD elfelejtette ezt az apróságot említeni. Szóval eléggé meglepődött, majd megbeszéltük, ki mit csináljon. Nem megkaptam megint, hogy tartsam meg a Gyermekellátás részt? Úgy látszik, ezt senki sem szereti igazán... :-D

Hosszú nap volt, és a légkonditól lefagyott a lábam, de sokat tanultam. Renny is élvezte, és hízott a májam, amikor oktatnia kellett, és nagyon profin csinálta... Láttam Justin arcán is, hogy meglepődött... Szóval úgy tűnik, nem fogok beégni, amikor majd az oktatói tanfolyamot csinálja ugyanitt. Holnap kezdi... Szurkoljunk együtt Rennynek!! :-D

Kedden jött Gábor, aki szeretné befejezni az OWD tanfolyamát, és vele tartott Szilvi és Géza, akik merülgetnek. Plusz megérkezett az Aquadive csapata, 10 fővel erősítve a magyar kontingenst. Meg is kaptam, hogy ennyi magyar még nem volt a szigeten. :-) 

Ma Japanese Gardennél és White Rocknál voltunk megint, már merültem itt párat, de még mindig szeretem ezeket a helyeket, különösen White Rockot. Ma is nagy barrakuda rajok voltak, angyalhalak, miegymás. Gratulálok Gábornak, aki máris túl van a tanfolyamának felén, és nagyon ügyesen merül! Bár az elején izgult kicsit, de nem volt oka rá.

Ja, a Full Moon partit elmosta az eső... Durva felhőszakadás volt, mire 11 körül vége lett, már nem akartam bulizni menni, mert hogy másnap dolgozom...

Tegnap ugye befejeztük az EFR tanfolyamot, és a tudásáttekintőket, így ma elérkezett az idő, hogy vízbe menjünk. Patrick sajna felbukkant reggel, de sem Peter, se Renny nem tudott csatlakozni hozzánk, így négyesben vágtunk neki. Majd ketten maradtunk, mert Patrick lelépett a saját tanulójával. Szociálisan. Még jó, hogy a hajón megbeszéltük, hogy együtt megyünk... Mindegy, szépen gyakoroltunk, fáradt búvár, pánikoló búvár mentése. Eszméletlen búvár felhozatala a felszínre. Majd vissza a hajóra, Eric kérdezte, hogy mennyi ideje van pihenni. Mondtam neki, hogy relaxáljon nyugodtan. Mikor elszunnyadt, nem beestem a vízbe, és elkezdtem pánikolni :-D Én szóltam neki előre, hogy készüljön fel mindenre... Eltartott egy ideig, mire feleszmélt, majd bedobott neke, egy mentőmellényt, persze a közelembe sem jutott. Erre beugrott maszk és uszony nélkül, pedig Patrick a hajón magyarázott neki, hogy mit vigyen magával. El is kaptam egy kicsit... Megtunkoltam a vízben... Majd lerúgott magáról. Kicsit segítettem, hogy ugyan alkalmazza már, amit épp az előbb tanult. Így szépen ki is mentett. :-D

Második merülésen Twinsre mentünk, ahol a keresési módszereket mentünk gyakorolni. Vicces volt, úsztak össze-vissza, a látótávolság siralmas volt... Patrick pedig egész végig beszélt a víz alatt. Gondoltam is, hogy miért gondolja, hogy megértem, mit akar, amikor a felszínen is háromszr kérdezek vissza... Na mindegy. Majd ebben a rossz látótávolságban egyszer csak elvesztem... Fél órát vártam a skacokra, de csak nem jött a mentőcsapat. Közben láttam, hogy elkezdett szakadni az eső. Remek, ezek már nem jönnek, tuti elfogyott a levegő, és már a hajón vannak. Így is volt... Szépen visszaúsztam, közben jól begörcsölt a lábam, gondoltam is, hogy kimentetem magam, de nem volt szívem... Annyira fáradtnak látszottak. Azok is voltak. :-D

Ma este Full Moon party lesz, remélem megyünk! Már rég voltam bulizni.

Zsolt befejezte az OWD tanfolyamát, gratulálok és üdv a klubban! Merülj sokat!

A második napi merülés elég húzósra sikerült... Shark Island, ficsi hullámok, vízbe ugorva éreztem, hogy az áramalat is kedves... Elküzdöttük magunkat a bójakötélig, le az aljzatra, ahol nem tudtunk letérdelni, mert vitt minket a víz... Semmi gond, menjünk inkább úszni. Elbújtunk a sziget mögé, ahol a látótávolság is jobb volt, plusz az áramlatot sem éreztük. Így már kellemesen telt a merülés. Vissza a hajóra, és irány Aow Leuk. Ez egy kellemesen sekély merülőhely, itt fejeztük be a feladatokat, úszkáltunk, nézegettük a halacskákat. :-)

Este kellemes meglepetés ért... Hazamentem, bekapcsoltam a laptopom, és jééé: kiírta, hogy csatlakozott a netre! Azóta is működik, minden este tudtam netezni!! Ráadásul nem is lassú. Na jó, nem egy villámgyors, de teljesen használható. Tegnap EFR tanfolyamot tartottam, az eddigi legmorbidabb ambubabával, amit valaha láttam. Plusz a sztenderd szerint nem is használhatnánk, mert nem tudja szimulálni a légutak elzáródását... Francba. Persze mindenki ezt használja. Utána elkezdtük a rescue (mentőbúvár) tanfolyam elméletét, nekem igaz, hogy csak egy tanulóm van, de valahogy ketten lettek... Az én tanulóm Eric, aki divemaster akar lenni, a másik srác pedig Oliver, aki egy kollégámnak, Particknek a volt sógora. Patrick a legfurább a csapatban, igazi antiszociális, nem beszélget általában senkivel, el van telve, hogy ő mennyit tud a búvárkodásról, de néha kitüntet azzal, hogy valami sztorikat mesél nekem, amit persze kb félig értek, mert valami borzalmas az akcentusa... :-D Valami farmon nőtt fel Montanában vagy Minnesotában, aztán a Közel-Keleten volt katona, most meg itt morcoskodik. Na mindegy. Szóval a sógorát elvileg ő tanítaná, de pár napja magyarázta nekem, hogy a rescue egy emberrel nem éri meg, milyen kevés pénz jár érte, és tegnap akarta az elméletet végigvenni exsógórral, de nem jelent meg, szóval én csináltam... Ha ma sen ér oda, akkor én viszem a sógort... Aki Patrickkal ellentétben egy barátságos és jó fej srác, itt él hosszú ideje, thai barátnő, meg minden. Igazából nagyon remélem, hogy nem jön Patrick... Nem bírom az arcát...

Szegény mentőbúvárok nem tudják, milyen tanfolyamuk lesz... Ugyanis leszek én, mint oktató, ha minden igaz, lesz Patrick, plusz Renny akar csatlakozni, segíteni, és még nincs vége, mert Peter, a holland oktató is jönni akar... Ráér, rég oktatott rescue-t és gyakorolni szeretne. Amit ezek kapni fognak... De legalább jó mentőbúvárok lesznek.

Nos, mostanában megint nem írtam a blogba. De csak azért, mert nem történt igazán semmi érdekes. Csend volt, és némaság. 3 szabadnap. :-) Semmit sem csináltam, filmeket néztem, este haverokkal összejöttünk, kis beszélgetés, és ennyi. 

Ma volt az első munkanap, magyarok jöttek, egy OWD tanfolyam befejezés, egy fundiver. Nagyon jókat merültünk, laza, kényelmes merülések voltak. Este lehet, hogy valami buli is lesz, tegnapra terveztem, de aztán túl lusta voltam elmenni. Fél tízkor lett volna a találkozó, de jobban szeretem 8 körül kezdeni a bulit, mert akkor éjfél körül már alszom, és lehet másnap merülni. Ha kettő-három körül megyek haza, akkor elég nehéz oktatni másnap.

Mondtam már, hogy fejlődök a pálcikával evésben? Az elején nagyon vicces volt, még az ujjaim is begörcsöltek a nagy igyekezettől. :-) Most már viszonylag normál idő alatt meg tudok enni egy halom tésztát, még az apróbb darabokat is fel tudom szedni pálcikával. :-D Vannak fontos dolgok az életben, amit meg kell tanulni...

 Tegnap befejeztük a haladó tanfolyamot. Első nap navigáltunk meg lebegtünk, ja, és volt egy plusz merülésem... Egyik tanulóm vízbe ejtette a felszerelésének egy igen fontos darabját, amivel a nyomáscsökkentőt rögzíti a palackhoz. Volt vagy 10 perc, mire megtaláltam... Közben összefutottam a víz alatt egy ismerős búvároktatóval, aki épp a lebegés gyakorlatot oktatta. Én meg belebegtem a tanulója mellé. Hehe... Először igen furcsán nézett, aztán megismert, és ment a maszkürítés... Elbúcsúztam, irány vissza a hajóra. Második merülés volt a navigálás. Az egyik reduktor kissé buborékolt már az első merülésen is, de nem volt vészes. A másodikon viszont szrájkolni kezdett, 20 perc után még mindig 200 bart mutatott... O-ó, ez nem jó... Irány a felszín, úgyis befejeztük a tájolást. Ott megszereltem a reduktort... Egy határozott ütés, és már működik is! :-) Remek... Meglepődtem, mert egyébként elég tűrhető állapotúak a felszerelések itt, persze kopottak, de jól szoktak működni. Ez azért elég durva hiba volt... Még jó, hogy max 8 méteren voltunk.

Másnap irány Chumpon megint! Lássunk cápát! És ott voltak a kis drágák... Sajna/szerencsére nem jöttek elég közel, hogy jó fotót csináljak róluk... Láttunk vagy négyet-ötöt körözni a homályban. Csodálatos állatok! Csak szépen kiúsztunk utánuk a homályba... 30 méteren... Még jó, hogy a tanulóim jól lebegtek. Azért ez nem egyszerű, tartani a mélységet referencia nélkül. Szépen visszatájultam a sziklákhoz, jó sokat kellett visszafelé úszni... :-) Második merülésen már nem láttuk a cápikat, nem akartam megint 30 méterre menni, csak fotózgattunk a zátony mellett. ÉÉÉÉS: tűzhalat láttunk! Jeeee. Az első, amióta itt vagyok. A Vörös-tengerben majdnem minden uszonycsapásra jut egy... De itt annyira örültem neki... :-D

És este még várt ránk az éjszakai merülés! Persze elég nehezen indultam neki, de szokásos módon mire vízbe mentem, már lelkes voltam! Imádom az éjszakai merülést. White Rockon voltunk, az a szokásos hely éjszakai merüléshez. Láttam egy jó méteres barrakudát, csigákat, üvegrákokat. Szép volt. Este Golden Barbecue, szokásos esemény, befejezett tanfolyam megünneplése. Csak a tanulóim nem jöttek el... Esett az eső, és kiadtam nekik, hogy töltsék ki a tudásáttekintőket. Másnap csak hagyják a bázison, átnézem, és kész. 5-ből egyet sikerült nekik megcsinálni... Grrrrrrrrrrrr. Ilyenkor mi van? Na mindegy, tudom, hogy meg fogják csinálni.

Most láttam csak, hogy elröpültek a napok. Megpróbálom összeszedni, mi is történt. Mostanában nem dolgoztam, illetve az AI tanfolyammal foglalkoztam. Az egyik tanulóm kihullott... Nagyon nem ment neki, inkább jön még gyakorolni, talán később folytatjuk a tanfolyamot neki. Renny viszont szépen halad, már majdnem befejeztünk mindent.

Esténként mindig volt valami, Car Bar, meg ilyenek, szóval tegnap szünnapot tartottam. Megnéztem az Avatart, nagyon jó film, persze pocsék minőség, valami kamerás felvétel. De azért így is élvezhető volt. :-)

A mai merülésen a gyakorlás után elmentünk fundive-ra. Három denevérhal végig követett minket. :-) Olyan aranyosak voltak! Amikor megálltunk, teljesen zavarodottnak tűntek, körbeúsztak minket, majd amikor továbbmentünk, megint követtek. A merülés vége felé elvesztettük őket, valószínűleg átcsatlakoztak egy másik búvárcsoporthoz. :-)

Van itt egy idősebb búvároktató, az utóbbi három napban ő is ott volt a hajón. Teljesen kiakszt. Semmi köze nincs a bázishoz (régebben itt dolgozott, ennyi) de mindenbe beleszól, állandóan változtatni akarja a merülőhelyeket, okoskodik, aztán meg jópofizik, amikor legszívesebben elküldeném még melegebb éghajlatra... Nagyon nagyra van azzal, hogy mindenkivel jó a viszonya, de igazából senki sem kedveli... A thaiok különösen jók abban, hogy mosolyognak arra is akit utálnak... Csak egy példa: egy thainal óriási sértés, ha megfogod a fejét, vagy homlokon-fejtetőn paskolod. Az öregnek pontosan tudnia kéne, itt él évek óta. Erre mit csinál? Megragadja a kapitány fejét, és homlokon puszilja. Jópofa, mi? Egy idegesebb thai lehet, hogy megszurkálja... Borzalmas. Szerencsére holnap nem jön, ha minden jól megy... 

Holnap érkeznek az Advance tanulóim. Jupppííí! Megint meló, és pénz! Már rám fér, bár egész jól állok, azért sosem árt. És csak délután kezdünk. 1-kor... Navigálunk, meg ilyenek... Jó lesz.

Még mindig csendes a sziget, semmi munka, így van időm alaposan átvenni mindent a srácokkal. Már végigvettük a 20 készséget, amit be kell mutatniuk víz alatt és felszínen, meglepetésemre nem volt rossz, de van még mit finomítani. Holnap lesz az első védett vízi oktatásuk, ez a kedvencem... :-D Ma jól átbeszéltük, mit is kell csinálniuk, persze azért jól fogok szórakozni holnap. Remélem ők is... 

Még 4 napom van a tanfolyamot befejezni, mert pénteken kezdek egy haladó tanfolyamot. Utána meg be vagyok táblázva előre. Így nem is kell aggódnom, hogy hallgat a telefon... Sajnálom a többieket, akik már lassan egy hete nem dolgoznak, van, aki kettő hete. De legalább tudom őket segítségként használni... És szívesen jönnek, legalább csinálnak valamit. :-)

Egyre melegszik az idő, de még mindig vannak frissítő záporok, múlkor még egy helyes kis forgószelet is láttunk. Nagyon jól nézett ki, nem volt erős, mert nem ért le a szigetig, csak kb félig. Egy-két perc után el is tűnt. 

Annyira könnyű itt elveszteni a fonalat, milyen nap is van. Tegnap például bejelentkeztem skype-ra, és csodálkoztam, hogy senki sincs fenn. 10 perc kellett, mire rájöttem, valószínűleg azért nincsenek ott, mert szombat van... A dátumot még csak-csak tudom, a merülési napló kitöltése miatt, de teljesen lényegtelen, milyen nap is van... Tényleg, múltkor bejegyeztem az ötszázadik merülésem. Még ezerig írni akarom, azután lehet, hogy abbahagyom :-) Majd meglátom. Lehet, át kéne váltani valami online-ra. Még kitalálom. Ma elég korán végeztem, ki kéne találni valami programot délutánra. Lehet, átmegyünk a shark bay-be, ott bébicápákkal lehet sznorkelezni naplementekor... Tetszetős program, csak elég kemény az út oda. De már nagyon ügyesen motorozom!

 Ez nagyon jó!!! Imádom! Néha elég nehéz angolul elmagyarzni, mit is kell csinálniuk, de mégis, annyira élvezem! Elsőre nem is volt rossz, megtartották életük első prezentációját, 3.5 és 3.7 volt az eredmény. Ez elsőre elég ahhoz, hogy átmenjenek a vizsgán, de persze felhozom őket 4.5 körüli eredményre. Holnap megyünk védett vízbe gyakorolni a vízi készségeket. Maszkürítés, miegymás, bemutatói szinten. Az is jó lesz... Izgulnak a srácok rendesen!

Munka meg nincs. Telefonom hallgat napok óta. Mondjuk holnap meg 18-án kapok pénzt előző munkákból, szóval nem állok rosszul. Szerencsére. Lassan az is beáll, mennyit költök. Nagyjából mindent megvettem, amit itt kellett, pl ágyneműt, mert amit adtak, nem tetszett... Eléggé műanyag volt. :-D De mivel nincs egyéb meló, legalább tudok foglalkozni a segédoktatói tanfolyammal. Elég jól haladunk. Holnapra még a hajót is megkaptuk, nem kell a parton a szennyvízben, 2 méteres látótávolságban csinálni a feladatokat. Még a végén honvágyam lenne Dorog után... :-)

Nos, megyek, tanulom a course director kézikönyvet. Át kell néznem, mit is kell oktatnom...

Úgy néz ki, lesz két Assistant Instructor tanulóm... Az egyik haver, Rennie (vagy Renny?), a másik a főnököm a Goldennél. Meglátjuk. Még egyet összeszedek, és megvan a Master Instructor minősítésem! Jee!

Közben van már jövő hét végére két Advanced tanulóm, és az egyik akar jönni divemasteri szintig... Plusz még néhány kedves olvasóm is meglátogat :-) Nagy buli lesz! 

Ma háromnegyed hétkor kezdtem, majd délután még kicsit táblázatoztunk, és Anthony megírta a vizsgáját. Persze az összes táblázattal kapcsolatos kérdést elrontotta. De még így is bőven átmont. Mondtam neki, hogy vegyen egy komputert magának :-D Tetszett neki az ötlet... Holnapra nincs meló, egyenlőre, végre tényleg lesz egy szabadnapom... Illetve mégsem, mert kezdjük az AI tanfolyamot. De csak délután... Át kell néznem a CD manuált, mit is kell oktatnom! Végre nem open water tanfolyam. Persze pénzt nem kapok érte, de mindegy. 

A tegnap után igazán rám fért. Este még megnéztem a Gyalog Galoppot angolul, fél 10-kor elájultam, és másnap reggel 7-kor ébredtem. Természetesen eszemben sem volt felkelni, kb negyed 9-ig szunyókáltam még :-) Tegnap annyira fáradt voltam, hogy remegett a kezem, és lehet, hogy hőemelkedésem is volt, de ma már tökéletes a közérzetem. Nem lenne jó lebetegedni. Február elején nagy buli lesz, egyre többen jelezték, hogy jönnének hozzám merülni :-) Gyertek, várlak titeket sok szeretettel!!! :-D

Ma megint védett víz, itt az öbölben. Valami elképesztően büdös a ruhám... Nem messze van egy "patak", ami egyenesen oda folyik. El sem merem képzelni, mit engednek ott a tengerbe. De sajnos nem kell elképzelnem, mert ha most kinézek a divecenterből, pont látok egy budit, amelyik egyenesen oda nyílik...

Ma este, ha minden jól megy, pizza est lesz. Már jól fog esni valami nyugati kaja. Azért kicsit tartok tőle, milyen pizzát csinálnak Thaiföldön, de kaptam egy tippet, hogy a Farango pizzériába menjek. Még előtte egy jó kis zuhany, és utána felveszek a testembe pár ezer kalóriát... :-D 

Rég voltam ennyire fáradt... Hiába, nem bírom a korán kelést, soha nem bírtam. Legalább aludtam volna, de megint buli volt a szomszédban, hajnali ötkor még üvöltöztek, meg ment a dum-dum... Plusz a kakasok... Nem hiszem el! Vidéki lány vagyok, de otthon a kakasok hajnalban kezdenek ordibálni. Itt egész éjjel kukorékoltak. Gondolom ők sem tudtak aludni a bulitól. Ráadásul ezek thaiul kukorékolnak, valami elképesztő hamis, repedt fazék hangon. Végre reggel lett, irány melózni. Ott derült ki, hogy csak mi leszünk a hajón, összesen hárman, és délutánra sincs senki. Akkor mi a francnak kell fél nyolckor indítani a hajót??? Nem tudnak ezek aludni??? És még az ég is felhős volt, alig volt fény a víz alatt. Nem baj, volt két jó merülésünk.

Amint visszaértünk, és túlestem a szokásos papírmunkán (ez nem semmi, amit jegyzetelnem kell egy tanfolyamon...), elbúcsúztam kis tanítványaimtól, és hátamra véve óriás búvártáskám, irány a Master Divers. Ott gyorsan letettem a cuccom, majd elmásztam reggelizni. Délben. Új tanítványom egy idősebb angol úr, nagyon kedves, kíváncsi vagyok, mit fog produkálni a vízben. Remélem nem lesz vele gond, egyszer már merült Egyiptomban. Kissé nehezen ment, hogy válaszoljak a kérdéseire, mert majdnem ülve elaludtam. :-)

Azt hittem, soha nem lesz vége a délutánnak, de végre itt ülök a net előtt, elmegyek vacsizni, és ALSZOM!!!