Nos, visszatértem... Annyira jó itt! A régi ismerősök közül itt van Dave, az őrült oktató, Johan, a szuper mojitok keverője, Will, a Bar Next Door-ból, és persze Pong, szintén onnan... Meg még egy páran persze. :-D

Jó hosszú volt az út ide, nem is tudtuk egy nap alatt megtenni, Koh Samuin kellett aludni egy éjszakát. Másnap áthajóztunk végre Koh Tao-ra, olyan volt, mint hazajönni :-D 

A szállás, amit a bázis adott, elég gáz és drága, de majd ma keresünk másikat. 

Két nap, és kezdődik az IDC, (az oktatói tanfolyam, amin Peti oktató lesz, én meg szerzek kreditet a következő szintemhez...)

Ja, a búcsúpartimon megvolt az első motoros balesetem :-D Szerencsére lassan mentem, csak jött egy gödör, megbillentem, és némi felhámom bánta. Szerencsére nem sok, kicsit a bal könyökömön és térdemen. Igyekszem leragasztani, hogy ne érje víz, mert akkor olyan lassan gyógyul... 

 Egy hónapja nem jelentkeztem... Nos, már nem tudok mindent összeszedni, ami történt, szóval az utolsó napok eseményei:

Már régóta könyörögtem a főnöknek, hogy mielőtt befejezzük a szezont, mehessek még egyszer a Genesisre. így megkaptam az utolsó Similan szafarit, ahol semmi különös nem volt, a vendégek is olyanok voltak, amilyenek. Szóval, ez az utolsó utam itt, gondoltam... Kb fél órával azelőtt, hogy megérkeztünk volna a kikötőbe, és már mindent elpakoltam, becsomagoltam, jött az sms: mehetek a következő útra is!!! Ujjééééééééééé! Nos, ez már úgy sikerült, ahogy egy utolsó útnak kell! Sasrája Koh Bon-nál, manta és hatalmas teknős Tachai pinnacle-nél, óriási barrakudaraj, tonhalak, meg minden. Hihetetlen jó merülések voltak, a csapatomban pedig a legkezdőbbnek is 500 merülése volt... Az egyiknek meg több, mint 2000... Aztán bevettünk még egy srácot, akinek "csak" 170 merülése volt, de jól fogyasztott... 

Szóval nagyon jól sikerült. 28-án értünk vissza, 29-én még gyorsan elugrottam Burmába, vízumot frissíteni. Mégiscsak legyen már ez egy fizetett nap, ha már lehetséges :-D 30-án pedig szabadnapos voltam, mert ebben a hónapban eddig csak két napom volt. Meg plusz kettő betegszabadság... Egy kis laza ételmérgezés szerűség. Nehogymár ez kimaradjon! :-D Viszont annyira jól időzítettem, hogy a betegség miatt kihagytam a Songkran fesztivált! Az év legnagyobb buliját! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ erre vártam, amióta itt vagyok, de annyira beteg voltam, hogy nem tudtam kimászni az ágyból. 

Amióta visszajöttem a hajóról, folyamatosan bulik vannak. Mindig valaki elmegy, és búcsúztatni kell :-((( A bulik jók, fészbúkon van pár kép is... De sajnálom, hogy vége van. Még maradtam volna itt... Nagyon jól éreztem magam, de ennek ellenére nem hiszem, hogy jövőre visszajövök. Talán a következő évben... Vagy azután. Ki tudja. 

Folyamatosan figyelem az álláshirdetéseket, de nem tudok dönteni. Mexikó, Bahamák, Egyiptom? Adjatok ötleteket!!! Lehetőleg PADI bázisra mennék, még inkább IDC centerbe dolgozni, és legyenek jó merülések! Ja, és persze ne legyen elhagyott helyen, és fizessenek sokat. Hehehe. Ha tudjátok a tökéletes helyet, osszátok meg velem! Köszi!

Ma kipakoltunk a házikóból, és beköltöztem a Palm Garden resortba. Itt kezdődött, és itt is fejeződik be. Holnap átudrom egy utolsó bulira Phuketre, Meglátogatom Pamet, (a lakótársamat, akivel direkt nem köszöntünk el egymástól, mert még találkozunk) majd 5-én megyek Koh Taora!

8-án kezdődik az IDC (oktató tanfolyam, Peti teljes erőbedobással készül rá, ugye?) 26-án fejeződik be, még maradok pár napot ott, majd jelenésem van Bangkokban... Még néhány ismerőssel kell találkozni... 

Június 2-án megyek haza, 4-én pedig Svédországba! A welcome bulim így vagy harmadikán lesz, vagy ha hazajöttem onnan. 11-én jövünk vissza anyuval. Csak így két év után jó lesz végre találkozni a bátyámmal, remélem, még megismer... A kislánya biztos hogy nem... :-( De majd bemutatkozik Dóri néni megint! :-D

Ezek a tervek, remélem hamarosan találkozom Veletek!

Nos, végül megvettem a jegyem haza! Június 2-án érkezem! Szóval mint írtam, kinéztem a jegyet már egy ideje, de gondoltam, körbekérdezek egy kicsit. Kaptam is egy jobb ajánlatot, de kiderült, hogy elnézték, és nem 81000 hanem 93000... Na, amit én találtam, az 88. Akkor vissza a rendelés, és megveszem a jegyet magam. Közben találtam egy jegyet, 3-án, amivel csak két órát kell várni Kijevben, nem ötöt. Gyorsan lecsaptam rá, a weblap szerint még egy hely volt... A vásárlás alatt, amikor eljutottam a fizetésig, hibára futott a rendszer, és mire újra eljutottam odáig, már nem volt hely... :-((((( Francba.

Akkor vissza az eredeti tervhez, másodika, és 5 óra a gyönyörű ukrán tranzitban... Brühühühü... Csak találjak egy konnektort, akkor fel tudom tölteni a gépem, és nem gond eltölteni ezt az időt. Majd csinálok szendvicseket előre :-)

Most épp OWD tanfolyamot tartok, PADI-t és angolul!!! El sem hiszem, vajon mivel érdemelhettem ki ezt a kegyet? :-) Mennyivel egyszerűbb olyan nyelven tartani tanfolyamot, amit valóban beszélek... Hehehe 

Jajj, Scuba Caribe épp most tett fel egy álláshirdetést... Hozzájuk akarok menni dolgozni, de még korai... 20 napon belül ott kéne lennem. Biztos lesz üresedés később is! Egy ekkora cégnél...

Éhes vagyok, lassan befejezzük az elméletet, aztán ebédszünet! Woohooo!

Ja, majd elfelejtettem! Megjavult az idő, süt a nap, meleg van, szuper!!

 Ma megint dolgoztam!!! A Stingrayen!! Istenem, mintha hazajöttem volna! Ölelgettük a hajót rendesen :-))) Vissza a régi kerékvágásba. Plusz az eső is elállt! Minden nagyszerű! 

Holnap is dolgozom, meg fizetésnap is lesz. Az élet szép! 

Felmerült ma reggel a kérdés az egyik kollégámmal közösen, hogy mikor hagyjuk abba az olyan kijelentéseket, mint: Ugorjunk le a Songs bárba, de csak egy italra, aztán hazamegyünk... Mert ilyen nem létezik. Hehe. Azért éjfélkor felpattantam, hogy én akkor megyek, mert végre dolgozom másnap... :-DDD Jó kis este volt megint! Megünnepeltük, hogy elállt az eső, meg ilyenek. Mindig van ok az ünneplésre! 

Többen elkezdték a visszaszámlálást, hogy hány munkanapjuk van még hátra... Én nem várom, hogy vége legyen, szerencsére még utána is maradok, és irány Koh Tao! Remélem, addigra elpucolják az áradás nyomait. Keressetek rá a neten, szép kis víztömeg zúdult itt le! Mondták, hogy még az esős évszakban sem szokott ennyire esni, 5 napig folyamatosan, tényleg max egy-két órára hagyta abba naponta. Monszun idején kb napi 5-6  órát esik... De most már elállt. Azért szép galibát okozott! Utakat mosott el, sziklák zuhantak le, néztem képeket, volt, ahol mellig érő vízben gázoltak az emberek. Sajnos páran még életüket is vesztették. Szóval mi itt sírtunk-ríttunk, de tulajdonképp egész jól megúsztuk... Illetve nem kellett úsznunk. Itt nem történt semmi, csak esett.

Remélem, visszatér a szép idő, mert most kéne, hogy az év legmelegebb és legszárazabb ideje legyen! Forróságra fel!

  Nos, mindennek meg van a határa. Annak is, hány napot tudok semmittevéssel és alvással eltölteni. Elérkeztem ennek a határára. :-) Szóval, az elmúlt napok: szombat és vasárnap még alvással telt, ugye írtam, hogy hétfőn dolgozom. Fel is keltem, megpakoltuk a kocsit, kimentünk a kikötőbe, de már nem pakoltunk fel a hajóra... Jött a hír, hogy 3 méteres hullámok vannak, nem tud kimenni a hajó. Király. Ránéztem Karenre: Na, elmegyünk moziba Phuketre? Egyből benne volt! Kialakult a terv: hazamegyünk, átöltözünk, fel a buszra, Phuket, shopping, mozi, és ha nem szólítanak munkára este, akkor maradunk bulizni Pathongon... 

Napok óta kényszerszabadságon, és ki tudja meddig... Nem túl rózsás a helyzet. Eddig ugye nem volt hajónk, azért jó páran lemondták a merülést a vendégek közül, vagy nem volt hely a másik hajón, állítólag már megszerelték a hajót, de pont most hívtak, hogy holnap az IQ hajóján leszek... Király. Röpke 3 órás út a Similanra, plusz a hajó elég ócska, és ez sem túl biztató: Holnapi időjárás... Bár percről-percre változik, akkor is majd 3 méteres hullámokat ígér... De remélem, legalább a társaság jó lesz! Múltkor láttam náluk egy helyes oktató srácot :-)

Már eddig is volt 6 szabadnapom ebben a hónapban, és itt a szabály, aki nem dolgozik, ne is egyék... Az senkit nem érdekel, hogy én szeretnék dolgozni... :-) Szóval az itthon töltött extra napokat szépen levonják a fizetésemből. Ez van, nincs tökéletes hely a Földön! :-D 

Majd itthon ne felejtsem a tengeribetegséges bogyóimat :-) Na jó, nem hiszem, hogy kelleni fognak. Remélem. 

Szóval ezek történnek itt, és eső, eső, eső...

Nos, megint egy évvel öregebb lettem, de tuti nem bölcsebb! Mi is történt az elmúlt évben? Eldöntöttem, hogy nem tudok tovább Magyarországon élni, ezért Máltára mentem, de ott nem találtam meg, amit vártam, így visszajöttem Thaiföldre, ami tökéletes hely lenne, de mint tudjuk, nincs tökéletes hely a Földön :-D Itt a vízummal szórakoznak, bár eddig nekem nem volt gondom, de nem is voltam itt túl sokáig... Tervbe vettem a Karib-tengert, de még túl korai ott munkát keresni. Amikor itt végzek, elmegyek Koh Taora, Petivel, aki a PADI oktatói tanfolyamon szeretne részt venni, miután itt sikeresen befejezte a Divemaster tanfolyamot! GRATULÁLOK ezúton is! 

További tervek: IDC után haza (valamikor júniusban) kb egy hónapot otthon tölteni, és addigra talán meglesz az új munkahely is. Ha nem, akkor vissza Thaiföldre... Végül is jól érzem itt magam :-) Nagyon jól!

Pont itt ül velem szemben egy pasas, telefonon beszél. Most jött át Tokióból (egyébként német, micsoda meglepetés...) Ott él, és épp azt mondja, hogy egyáltalán nem volt vészes a helyzet, csak unta, hogy mindenki a sugárzásról beszél, meg hogy időnként nincs áram, így egy időre inkább átjött ide. Tündéri kislánya van! Gyanítom, a mama japán lehet... Na mindegy.

Tegnap megkaptuk a levelet az SSI-tól, hogy meg vagyunk újítva erre az évre. Hurrá. Kaptunk vele egy oklevelet is... Nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek... Az egyik kollégámnak simán elírták rajta a nevét, az alján még egy nyomtatott aláírás sincs, csak odanyomtatva, hogy Az Oktatási Főfőnök, száma 99999... Annyira igénytelen! Akárhogy szeretnék (na jó, annyira nem...) nem tudok megbarátkozni vele. Meg kaptunk egy SSI kulcstartót is. Rózsaszínűt. Tényleg. Namostazért van pár férfi oktató is... Gyanítom, kapásból dobják a szemétbe, de hogy használni nem fogják, az tuti! Max otthon, a WC lehúzót helyettesíteni, ha az véletlenül leszakadna... Hajjaj... Bocsi, SSI oktatók, akik ezt olvassátok, de akkoris PADIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII! 

Még pénteken kis tanulóimmal felszálltunk a Stingrayre, hogy két remek merülést hajtsunk végre a Similan 8-as szigeténél. Kb egy óra hajókázás után egyszer csak megállunk a nyílt tengeren. Motorhiba. Kapitány és a gépész motortérbe le, felhoztak valami alkatrészt, és heves kalapálásba kezdtek. Bő fél óra után késznek nyilvánították a művet, mehetünk tovább. (Egyszer már előfordult, hogy vissza kellett jönnünk, és a Boonsung roncsnál merültünk... De előző nap pont ott voltunk.) Na, eljutottunk a Similan szigetekig, a kapitány és a gépész egész nap kalapált és szerelt. Kicsit későn értünk haza, csak fél órával a szokásos után, de úgy éreztük, hogy ez egy örökkévalóság... Ha tudtuk volna!!

Szombat-vasárnap szabad voltam, majd hétfőn Stingray megint, a tanfolyam utolsó napja. Reggel nevetve kérdezik, hogy ma eljutunk a Similanig? Nevetve válaszoltam, hogy majd meglátjuk, két napig nem volt semmi gond. Kitalálhatjátok, nem jutottunk el... Fél óra után teljesen leálltunk, kapitány és gépész le, majd nem mosolyogva vissza. Valami a motor belsejében tört el. Ezt itt nem tudják megszerelni. Irány a roncs- mintha lassított felvétel lenne, úgy mentünk. Kis tanulóim mondták, hogy mindegy, persze sajnálják, de ez van. Megyünk még egyszer a roncshoz. Már csak a tájolás volt nekik hátra, azt ott gyorsan megcsináljuk, és merülünk egy jót.

Amikor tartottam az eligazítást, Matthias odahozta az ő tanulóját, hogy át tudnám-e venni, mert pár ember szeretne DSD-t csinálni a snorisok közül, akkor ő el tudná vinni őket. De a lány már tájolt, fotós kalandmerülést kéne csinálni. Ó, nem gond. Mindent megoldunk. Jól kitaláltam, hogy a két tanuló tájol előttünk, majd lassan úsznak, mi meg hátul fotózunk. Aha. Ahogy azt Móricka elképzeli. Beugrottunk, medúzafelhő. No, egyik tanulóm mondta, hogy akkor ő visszamenne a hajóra. Mondom ne aggódjon, nem olyan vészes ez, csak jól körbe kell nézni, merre megyünk, hogy ne ússzunk nekik. Nos, ez nem volt olyan egyszerű. Azért megoldottuk, csak egyszer kellett arrébb löknöm egyiküket. A látótáv borzalmas volt, a két tájoló úszott, mintha muszáj lenne, a csaj fotózott, és minden mást elfelejtett, olyan lényegtelen dolgokat, mint lebegés, levegőkészlet figyelése, csoport, merülőtárs, stb... Fél óra alatt 30 bar, szerintem egyszer sem nézett rá... Az egész egy nagy káosz volt. 

Második merülésre az egyikük már nem is jött, a mert szerinte medúzákkal merülni nem buli. És ezzel nem is tudtam vitázni. A poén, hogy nem voltak már ott a második merülésen. 

A következő nap medencéztünk Petivel, lassan befejezzük a DM tanfolyamot. De így megúsztam az első napot. Mert kaptunk egy új hajót Phuketről, ami gyönyörű meg minden, csak elég lassú... Ma 7re értünk vissza a kikötőbe negyed hat helyett... És fél órával korábban indultunk... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Holnap még egy ilyen nap, majd szabadnapos leszek, és elvileg utána visszakapjuk a Stingrayt... Nagyon remélem!

 Hirtelen nem jutott eszembe másik szó, ami jó címnek és tartalmazza a hosszú í-t... Köszi a tippeket, így most már minden megvan, ami kell... Ami még hiányzik, az majd menet közben kiderül, és telepítem. Még a videókat nem teszteltem, hogy jól játszik-e le mindent, de majd lassan... Mindennek eljön az ideje. 

Ez a második szabadnapom itthon, előtte fel sem tűnt, hogy két hétig dolgoztam egyfolytában. Valaki annyira kedves volt, hogy mutatott a főnöknek rólam egy képet, amin alszom a kapitány fülkéjében... Eddig ott pihentünk, ha nagyon elfogyott az erő, de pár napja ki lett hirdetve, hogy ez is tilos. De annyira fáradt voltam, úgy éreztem, kezdek belázasodni, hogy inkább félrevonultam. Nem tudom, ki volt ez a drága jó lélek, aki lefotózott, tuti, hogy nem kolléga, gyanítom, maga a kedves kapitányunk. Ellenben a főnök reakciója csak annyi volt, hogy kaptam két szabadnapot egymás után :-D Minden állat egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek... Más erre irtó nagy lecseszést kapott volna. Úgy látszik, engem itt szeretnek... Vagy legalább is nem szokott panasz lenni rám, így egy-egy kisebb vétség még elmegy. 

Tegnap totál ki voltam. Kétszer hagytam el a házat, egyszer ebédelni, egyszer vacsorázni. A vacsinál a fele kaját meg sem bírtam enni, kérdezgettek is a többiek, hogy mi bajom van. Nyugtattam őket, hogy még egy nap alvás, és visszakapják a régi Dórit... De most húzok haza és alszom tovább. Kissé gyanakodva nézték a mangó shaket, amit ittam a vacsorához, és csak annyit mondtak, hogy nagyon remélik :-D

Ma már jobban vagyok, bár nem aludtam túl jól, de lementem a bícsre, olvastam, ott is aludtam egy órácskát vagy felet, szóval most már rendben leszek. 

Már kiderült, hogy a szezonnak május 3-án lesz vége, akkor zárják le a Similan Nemzeti Parkot (hivatalosan, hogy legyen ideje megújulni, gyakorlatilag jól beengedik a a halászokat, elképesztő!) Utána még pár napot dolgozunk, pakolászás, miegymás, és irány Koh Tao!! 

Kicsit ugyan ki vagyok akadva, mert nem válaszolnak a levelemre, tegnap elküldtem megint. Ha nem ír vissza a srác, jól beszélek a főnökével! :-D Nagggyon kemény vagyok ám! :-)

Tegnap megkaptam az új laptopom! Már telepitettem az Windows 7-et (köszi a segitséget, Peti!) Azt még nem találtam meg, hol van rajta a hosszú i betű... Szóval egyenlőre anélkül gépelek. Majd csak meglesz egyszer véletlenül... Elég sokat gépelek félre, mert csak thaiul vannak megjelölve a speciális karakterek, majd beszerzem a magyar változatot is. Hiába tudom, hogy elméletileg merre vannak... :-D

Még fel kell rá tennem a magyar office-t, az azért kelleni fog, és folyamatosan telepitgetem a virus irtót, picasát, mindenfélét, amire emlékszem, hogy a régi gépen megvolt. Tippek? Avg, spybot, k-lite codec pack... Total commander, hűű, mennyi mindent használtam a gépemen! 

Közben voltam szafarizni megint, nem volt semmi különös, jó itt lakni Pamnél, bár a net itt sem valami villám gyors, még mindig jobb, mint az előző helyen. Ma szabadnapos vagyok, lehet, holnap is... Kissé gyűrött voltam tegnap, amikor mára szabadnapot kértem, most irt a főnök, hogy kiutal egyet holnapra is, ha tud... :-D Nem sokat aludtam az elmúlt napokban... De erről ne kérdezzetek... Hahaha!

Lassan el kéne kezdenem munkát keresni, ha időben meg akarom venni a repjegyem. Mert ugye nem árt tudni, hová kell mennem... Bár amennyire jól érzem itt magam... Nem, nem, ideje más helyet is megnézni, nem leragadni Thaiföldön... Nem egészséges ez a hely hosszú távon, látom azokon, akik régóta itt vannak :-D 

Közben letöltök-másolok-telepitek, keresem a hosszú i-t...

 Nos, megoldódni látszik a probléma... Végül is ez a 21. század... Még itt is. Megrendeltem online! Bámulatos, hol tart már a tudomány! 

Elvileg jövő hét közepén már itt is kell lennie. Addig meg úgyis a Genesisen leszek, szóval egyébként sem használnám a gépet. Remélem itt lesz az új drágaság, mire visszajövök!

Még holnap befejezek egy owd tanfolyamot, remélem minden jól megy, mert már így is a tanulóknak csak a két harmada maradt meg. Az egyikük középfülgyulladást kapott az első medence után! Szegény... A pár még megvan, és nagyon ügyesek! Nincs sok dolgom velük. Tiroliak. Nem beszélnek angolul. Egyáltalán. Még jó, hogy már megy a német. Csak egy szót sem értek abból, amit nekem mondanak! Bár ebbe is kezdek belejönni, vagy ők a hochdeutsch-ba! :-D De nem csak én vagyok így, tegnap épp ezt magyaráztam az irodában, hogy nem értem őket, erre bejön a srác, és elkezd magyarázni valamit. Az német anyanyelvű csaj meg csak mereszti a szemeit, majd megkéri, hogy tudna-e németül beszélni :-DDD Amikor kiment, csak ránéztem, és ennyit mondtam: Na épp erről beszélek!!! Jót nevetett...

Hiába tettem fel tegnap az új bejegyzést, nem ugrott meg a látogatók száma eléggé... Tudom, ez az én hibám, ha nem írok elég sűrűn, elpártoltok a blogomtól... :-( Nos, ígérem, megpróbálom összeszedni magam. Szegény laptopom halódik kissé, de végül is itt vagyok a világ azon pontján, ahol a műszaki cikkek szinte a legolcsóbbak... Szóval itt az ideje egy új laptop megvásárlásának. Ezen már nehézkesen megy a töltés (megint eltört a vezeték az adapterben, pedig egyszer már így is forrasztva lett), a cd lejátszó-író az elejétől kezdve nem működött, kell webcam és mikrofon, meg ilyenek. A problémáim a következők: Honnan szerzek magyar word-öt? mert azért az nekem kell... Aztán át kell ragasztgatnom a billentyűzetet thai-ról szintén a magyar karakterekre... :-D A Windows lehet angol is... Na most elmenjek Bangkokig, mert ott nagyobb a választék, de mire elmegyek odáig, belekerül-e annyiba, hogy már ne érje meg? Na mi legyen? Nem megy valaki mostanában Bangkokba? Aztán ide? És hozna nekem egy laptopot? Hmm? :-DDDDD

 Nos elköltöztem... Ja, ezt most másodjára írom, mert az első bejegyzést elfelejtette ez az idióta admin felület... Most rá kell vennem magam, hogy megint bepötyögjem... ÁÁÁÁÁ. Szóval költözés. Pam, aki a szafarihajó túravezetője ajánlotta fel, hogy költözzek be hozzá. Így eloszlik a költség, 2500 THB-val fizetek kevesebbet, mint az előző helyemen, és itt lesznek bútoraim is! Szekrény, tükörrel! Kanapé, tévé, internet, dvd lejátszó! Wow! És Pam havonta kétszer-háromszor alszik ott, így olyan, mintha egyedül laknék... 

Nos, tegnap átpakoltam, és nekiálltam takarítani. Számítottam rá, hogy kicsit rendet kell tennem, de ez felülmúlt minden elképzelést! Vastagon állt a por mindenen, pormacskák játszottak mindenhol, ragadt a konyha, hosszú, fekete hajszálak mindenen... Nem vagyok egy rend és tisztaság mániás, de ez még nekem is sok volt... Egy órán keresztül súroltam, sikáltam, felmostam, kapartam, pakoltam... Még nem vagyok készen, de már elfogadható szintre hoztam. Azért kicsit meglepődtem, mert nem gondoltam volna azokról, akik ott laktak előttem, hogy ilyen mocsokban képesek élni... 

Kíváncsi vagyok Pam mit szól majd a házhoz, ha legközelebb visszajön... 

Tegnap bulimerülni voltunk Petivel és Karennel (ő új oktató, most kezdett Paul helyett, akit kirúgtak. A barom egyik reggel kijelentette a kocsiban mindenki előtt, hogy alig várja, hogy vége legyen a szezonnak, és akkor megveri a főnököt. Naná, hogy ez visszajutott a főnök fülébe, és erre kirúgta. Igazi idióta.) Na mindegy, szóval Karen máltai, jókat dumálunk az ottani dolgokról, szinte mindenkit ismer, lehet pletyizni. Éppen Koh Bonra mentünk, hatalmasat merültünk a mantákkal megint! És találtam egy új csigát! Mármint csak nekem új, amikor megmutattam a képét Toey-nak, a thai divemasterünknek, csak annyit mondott, hogy múltkor két ilyet látott egyszerre... Na persze, ő is csigamániás, sokszor követem víz alatt, és figyelem, hová mutogat. Már sok szép dolgot találtam így :-D 

Pasifronton semmi újdonság. Jött egy másik új kolléga is, egy 10-ből 8-as kategória így első ránézésre, de sajna hozta az oldalbordát is... Francba. :-) Pedig elkerekedett itt pár kolléganőnek a szeme... :-D

Egyre biztosabb, hogy megyek Koh Taora innen, lassan el kéne kezdeni keresni a következő munkát. Mondtam már, hogy a Karib tenger térségébe akarok menni? Jamaika, Costa Rica, Dominika, vagy valami ilyesmi... Majd meglátjuk. Legalább megtanulok spanyolul is. Miért ne? Most például OWD tanfolyamot tartok németül. Teljesen németül. Van még mit fejlődni, de már legalább tudok beszélni! Hurrá! 

Hihetetlen! Megint naponta esik, fél óra-órát esténként, és ilyenkor lemegy a hőmérséklet akár 25 fokig is! Brrrrrrrr! 

Na meg a víz is... Kellemes 28-29 fok, majd jön a zöld szörnyeteg, hideg áramlat vicces látótávolsággal, a normál áramlattal szemben, majd eltűnik... Volt, hogy egy merülés alatt kétszer-háromszor kellett irányt váltani. 

Jajj, volt egy vicces vendégem... Kb két méter magas, 130 kilós amerikai srác, US Navy búvár 13-14 éve... Több ezer merülés. Meg a felesége, kezdő búvár. Plusz egy másik pár, ismerőseik, a nő divemaster, több, mint 300 merüléssel, meg még egy kezdő. Szép csapat, de együtt akarnak merülni. Na jó.

A srác 22 perc alatt végezte ki a palackját max 18 méteren... Jó-jó, hogy a max merülési idő egy óra, de ahhoz levegő is kell... Nekem volt még 150, a többiek 100 bar körül. Hmm, oktopuszra tettem, gyerünk tovább. A 30. percben már én is csak 100 baron voltam, végül sikerült egy 37 perceset merülni... :-DDDD Ez a baj az ipari búvárokkal, megszokták, hogy a felszínről kapják a levegőt, nem kell takarékoskodniuk... :-D Plusz mindent összetaperoltak... A dm csaj sem tudott nagyon merülni... Második merülésen a srác belassult eléggé, 47 percet sikerült lenn lenni. Viszont meg kellett fenyítenem a víz alatt, amikor egy pufferhal farkát elkezdte húzogatni, hogy az felfújja magát... ÁÁÁÁÁÁÁÁ! De jó fejek voltak, a végén kaptam még 500 baht borravalót is. Éljenek az amerikaiak!

Tegnap elmentünk "vadászni" Anjával... Happy Snapper... Hát, siralmas volt a felhozatal... Azért a buli jó volt. Ha láttátok volna azokat az arcokat... Hol vannak a helyes egyedülálló búvároktatók? Turisták? Bárkik??? Hahahahaha

Nem baj, nem adom fel, ma újra megyünk!

Kicsit leálltam a blogírással, nem tudom, feltűnt-e... Na, szedjük össze, mi történt.

Itt volt ugye anyu és Ella, kirándultak, lazultak, jöttek velem egy napot hajóra, sznorkeleztünk, voltunk vacsizni, templomot nézni, meg ilyenek. Megmutattam a "helyeket" a nagy Khao laki éjszakában, koktélozunk a Thai Barban, táncoltunk a Happy Snapperben, hamar elrobogott az idő... 

Merülés: Manta, manta és manta... :-D Ez rendben van! Voltak változások a csapatban, páran elmentek, páran jöttek, lesz majd egy új kolléga, máltai :-D Kicsi a világ. Persze nem ismerem, majd meglátjuk. Gyakorolhatom a máltai nyelvet.

Az elmúlt 3 napban gyakorolhattam mást is, amit Máltán tanultam... Össze kellett szednem minden orosz tudásom... Kaptam egy házaspárt 3 napra, a nő beszélt egy pár szót (szó szerint pár szót) angolul... Mondom a főnöknek, hogy mégis, hogy gondolja, én nem beszélek oroszul! Ráadásul eladtak nekik egy frissítő tanfolyamot... Válasz: ugyan Dóra, többet beszélsz oroszul, mint itt bárki. Na, ez mondjuk igaz... Egész jól elvoltunk, de azért lefárasztott rendesen, hogy próbálok beszélni és megérteni dolgokat egy olyan nyelven, amit nem beszélek... :-D Vicces volt, de elégedettek voltak. Utolsó nap, a második merülés után odahívnak... Magyaráznak, hogy konyak, konyak. Na, ez most az, amit értek, vagy megint haraso-t modok valamire, amit aztán megbánok... Na, konyak volt... Hennessy VSOP... huhh. Az hagyján, de 5 percen belül kaptam még egyet... Tudjuk, hogy oroszoknál nem ismerik a visszautasítást. Nem mintha a magyaroknál ismernék :-D Bármennyire is nem tetszik, a mentalitás sokban egyezik, ezért kezelem őket olyan könnyen... Pam vért izzadt múltkor pár orosszal. 

Petivel is haladgatunk a dm tanfolyamával. Elvileg már be kellett volna fejeznünk, de még nem áll készen arra, hogy kiengedjem a "nagyvilágba"... Főleg, nem a hivatásos búvárok közé. Azt hiszem, egy hónap az első munkahelyén, és nem merülne többet... Szóval tanakodtunk, hogy mi legyen, majd sikerült meghosszabbítania az itt tartózkodást (lesz még ebből balhé a munkahelyén...) így folytatjuk a tanfolyást. Részleteket sajnos nem írhatok, mert ő is olvassa a blogot :-D 

Február elsején volt az utolsó szabadnapom... Lassan itt az ideje a következőnek... De egyenlőre annyira elfoglaltak vagyunk, hogy nem tudom, mikor kerül rá sor. Most ledolgozzuk a decemberben kiadott extra napokat. Inkább vonják le a fizetésemből, így nem lehet normálisan bulizni, hogy fél hétkor kell kelni! 

Nem, ne aggódjatok, jól vagyok. Most már... Mint előző bejegyzésemben megemlítettem, találkoztam valakivel, naggyon jóképű, vidám, érdekes, jókat lehet(ett) vele beszélgetni, szóval kicsit megérintett... Pedig aranyszabály, sose engedj magadhoz közel senkit, aki úgyis elutazik hamarosan... De nem tudtam tartani magam :-( És persze elutazott... Scheisse...

Na mindegy, ez már két napja volt, lassan visszarázódom a rendes kerékvágásba :-D De akkor is megérte!

Közben Miki is elutazott, már Egyiptomban, Hurghadán lopja a napot :-D 4 You, Bombay, chicken tikka... Stella sör... De rég jártam arra!

Petivel is haladgatunk a tanfolyamban, azért lassabban, mint Mikivel, mert szegénynek egyszerre kell megtanulnia mindent. Miki 80 merüléssel érkezett, Peti 12-vel... Nincs könnyű dolga! De nem is ígértem neki ilyet...

Még van itt pár napja, majd beköltözik a Genesisre... Kell neki a merülésszám! Én nem tudok most menni, mert jön anyu egy hétre, szépen nézne ki, ha én meg elmennék a szafarihajóra... Plusz egy időben jön ide Katinka is Mpettel, szóval mindenki egyszerre! Rá kell pihennem, addig nem nagyon lesz bulizás... Várlak már titeket!

Hű, ma volt egy érdekes búvárom... Holnap lesz 66 éves, két éve végezte a tanfolyamot, és van már 10 merülése tóban... Hát, érdekes volt... Svájci, elvileg szerinte mindegy, hogy angolul vagy németül beszélek hozzá. Tényleg mindegy volt, egyiket sem értette... :-D Azért erőltettem a németet. Ő is... Csak épp jó kis svájci németet beszél, azt is gyorsan, szóval van némi kommunikációs probléma. Első merülés egy frissítő merülés lett volna, de inkább végig húztam a merülőhelyen... Mint a lufi, ment felfelé állandóan. Pakoltam rá a súlyakat, erre átváltott nyeletlen fejsze stílusra. Erre levettem róla egy kilót, indult a lufieffektus... Nem unatkoztam, szerencsére egyedül volt, így minden figyelmemet rá tudtam koncentrálni. Második merülés elvileg már a haladó tanfolyam része lett volna, kicsit jobban is csinálta, de még mindig el kellett kapkodnom... A legjobb volt, hogy volt egy enyhe szembe áramlat... Nos, nem tudtuk az öblöt elhagyni. Uszonyozik keményen, és legjobb esetben egy helyben maradt, de inkább hátrafelé ment... Hűűű. Nos, feljöttünk, hajó persze sehol, a megbeszélt helyen várta a búvárokat. Csak odáig mi nem jutottunk el... Odaintem az egyik csónakot, hogy rádiózzanak a Stingraynek, hogy itt vagyunk :-D Végül is mindent megoldódott, de lebeszéltem a haladó tanfolyamról. Nem volt nehéz... 

Na, ezek történtek, mióta nem jelentkeztem...

 Nos, ismét eltöltöttem 3 gyönyörű napot a Genesisen... Peti ugye megérkezett, első napján kicsit gyakoroltunk a medencében, belőttük az új felszerelését, és irány a szafarihajó! Útitársaink voltak: egy ausztrál család, és a német delegáció: egy pár, Marco és Sanna (Sanna úgy nézett ki, mint Cameron Diaz, nagyon csinos volt!) Gunnar, operatőr, Jana, szintén filmaszakma :-D Jiu Hun Fong (vagy valami ilyesmi) Hong Kongból, és Miki, immár végzett Divemaster! 

Szegény Peti majdnem lekéste a hajót... Megszerveztem neki a transzfert, rábólintottak, hogy rendben, aztán szépen nem ment érte az autó... Mire feltűnt, hogy itt kéne lennie, és érte küldtem valakit, addigra eltűnt... Se telefon, semmi... Közben elsétált a bázisig, és már hozták is! :-D Röpke fél óra-háromnegyed óra késéssel meg is érkezett! Na hajrá, irány a merülőhely! Északi túrán voltunk, Koh Bon, Koh Tachai, Surin Nemzeti Park, és a csodálatos Richelieu Rock! Sajnos manták nem jöttek, de láttunk csikóhalat, szellemtűhalat, rengeteg csigát, kis kedvenceimet :-D 

Miki végigfotózta a túrát, hatalmas fejlődést lehet látni a korai képei és a most készültek között :-D Gratu Miki, jó képeket csináltál!

Peti is sokat fejlődött a túra alatt, de ez igen sok sörébe került... Harmadik nap kiadtuk, hogy minden egyes felesleges kézmozdulat egy sör lesz... Első merülés eredménye 23 sör! Tönkre akarja tenni a májam! A legjobb volt, amikor merülés alatt mutatja, hogy már 16 kézcsapkodásnál tart... Mutatom, hogy most már 18! :-D De a másik két merülésen összesen nem gyűjtött be ennyit! 39 lett a nap végére az eredmény, de szerencsétlenségére kiejtette a száján, hogy maszk és pipa, így felkerekítettük 40-re...

18-án értünk vissza a szafariról, 19-én Open water tanfolyamot kezdtem, változatosság kedvéért németül. Majdnem egész nap sikerült németül beszélnem, csak az utolsó gyakorlatoknál váltottam át angolra, addigra elfáradtam...

Este vacsorára voltam hivatalos, Marco és Sanna utolsó napja, és Gunnar meg Jana meghívott minket egy igen jó étterembe! Sikerült eljátszanom megint, hogy délután haldokoltam az éhségtől, estére meg elmúlt... És persze jött a kajadömping... Nem baj, legalább nem ettem halálra magam :-D 

Majd Full Moon party a Thai barban... Hihetetlen, gyönyörű éjszaka volt, tiszta volt az ég, és a holdnak olyan fénye volt! Tengerpart, fehér homok, jó társaság, ragyog a hold, tábortűz, tűztáncosok... Szuper este volt! Nagyon szuper... Remélem lesz folytatása! Pssssssssssssssszt :-DDDDDD

Igen, bizony elérkezett a pillanat, amikor Miki, miután megfelelve a PADI sztenderdeknek, teljesítette a PADI Divemaster tanfolyam összes követelményeit, meg kell, hogy feleljen a Sea Bees és az oktatók sztenderdjeinek is :-D Ezt a próbát hívják sznorkel tesztnek. 

4 feladatot kellett teljesítenie: Először is, mint tudjuk, a jó divemaster szerepmodellként tudja a 20 alapgyakorlatot bemutatni. Tehát az első gyakorlat egy gyönyörű vészhelyzeti felúszás bemutatása volt, természetesen az étterem közepén. Sajnos pár dolog kimaradt a gyakorlatból, így csak 3 pontot tudtunk adni... Ez rögtön két büntető tequila volt.

Következő feladat, éjszakai tájolás, előre meghatározott útvonalon... Magyarul törölköző a fejen, és az előre megadott irányban megadott számú lépést megtenni. Így szépen elnavigáltunk a medencéhez... 

A medencénél Merülj vagy igyál feladat volt... Quiz, 10 kérdés, a válaszok a medence alján kis súlyokra felkötve. Ha nem tudja a választ vagy nem találja a meg, egy tequila, (persze egy válasz --> egy levegő --> egy lemerülés) Na, a 10-ből négyszer azért inni kellett!

Utolsó feladat: a Sznorkel teszt! Maszk, tölcsér, és két pohár... Az egyikben chilli, halszósz, egy nyers tojás, a másikban olívaolaj, szójaszósz, halszósz, chilliszósz... És most válassz! Kikerekedett a szeme... Na, kiválasztotta, persze kapott rumkólát a tölcsérbe :-D 

És utána ünneplés! Kicsit megrótt a főnök, hogy lágyszívű voltam, mert Miki még áll a lábán... Na, a buli végén még mindig állt, csak másnap nem emlékezett semmire, onnantól kezdve, hogy Bum-mal mezcserét hajtott végre :-D

Képek a képtárban!

Nos, ez egy igazi szabadnap volt tegnap! Meg persze ma is. Tegnap reggel 9-kor ébresztett Erika, hogy akkor mehetünk a bícsre? Mondtam, hogy kb fél óra múlva ott leszek! Persze nem volt még kész :-D Mindegy, nem tartott sokáig, hogy elkészüljön. Fel a motorra, és irány a part! Fehér homok, pálmák, napágyak... Mivel korán érkeztünk, még volt bőven nyugágy, lehetett válogatni. Gyorsan rendeltünk két mixelt gyümölcs shake-t meg egy gyümölcstálat reggelire... Én ugyan kértem egy adag sült tésztát is, de azt szerencsére elfelejtették, mert rájöttem, nem is kívánom. :-D Aztán csak heverészés, ebből egy óra a masszázságyon... 300 baht. Akartam kérni, hogy kicsit erősebben csinálja, de lusta voltam megszólalni. Mmmmmmmmmmm, isteni volt! Aztán kis szunya a napernyő alatt... Arra ébredtem, hogy átfordult a nap, éa égeti a lábam. Hallatlan, át kellett helyeznem a napernyőt! Dolgozni szabadnapon! Nos, elérkezett az idő ebédelni valamit... Berendeltünk levest, sült tésztát, csirkefalatkákat, kaptunk még ananászt meg mangót. Nyamiiii, plusz jöhetett még egy shake... Jó tudni, hogy a lime shaket a thaiok sóval csinálják, ami elég sokkoló... Szóval vagy legyetek felkészülve rá, vagy ne kérjetek ilyet. Szerintük így sokkal finomabb. Tényleg nem volt rossz íze, de annyira sokkolt, hogy nem bírtam többet inni belőle :-D Még jó, hogy és a mixed fruitnál maradtam!

Kettő-fél 3 felé hazamentünk, kis ejtőzés otthon, és jött a szabadnap kellemetlenebb része... Takarítás. Na azért nem kell nagyon sajnálni, azt a pár négyzetmétert viszonylag hamar fel lehet mosni :-D Na de mégis. 

Majd még egy kis ejtőzés, ezután nekiindultam a "városnak". Gondoltam, rám fér egy hajvágás :-D Nos, hibáztam. Amikor beültem a székbe, már láttam, hogy ebből semmi jó nem sül ki :-D Azért adtam egy esélyt neki. Hmm, már megint igazam volt! Az egyik oldalon láthatóan hosszabb, mint a másikon... Megemlítettem neki is, hogy esetleg hasonlóra vághatná, és jó lenne, ha a jobbat igazítaná a balhoz, mert a bal a hosszabb... De már késő volt! Aztán inkább mondtam neki, hogy hagyja inkább abba, majd másnap megigazíttatom :-) Így is lett, de ezt a fodrászt már ajánlották. Svájcban is tanult... Na, most már jó a frizurám :-D

Ma még van sok tennivalóm, majd holnap jövök részletes beszámolóval :-D Vagy holnapután...

 Gratulálok Mikinek, a mai napon befejezte a Divemaster tanfolyamot! Egész nap a medencében ültünk, kapta az osztást rendesen! DSD, Scuba review, és én voltam a tanítványa... Egyedül voltam, de kitettem hármat... A legszebb volt, amikor sikerült már annyira összezavarnom, hogy elfelejtette feltenni a maszkját, és úgy merült le! Jókat röhögtünk a víz alatt... Nem csináltam semmi extrát, csak előadtam azokat a tipikus hibákat, amit eddig a kis tanulóimtól láttam :-D

Hehehe, ma érdekes napom volt. Egy ausztrál pasast kellett próbamerülésre vinnem. Általában ilyenkor van kis küzdés, le tud-e merülni, tud-e egyenlíteni, nem pánikol-e, satöbbi. Állítása szerint 6 éve merült már... Na lássuk. Szépen eligazítom, de már ott is elég magabiztosnak tűnt. Majd a vízben minden kiderül... Hmmmm. Még most sem tudom, hogy ez valami átverés volt-e, mert a figura úgy merült, mint más 100 merüléssel sem. A felszerelést csak felkapta, mindent a helyére rakott magától, beugrott a vízbe, pikk-pakk megcsinálta a feladatokat... Tökéletesen kezelte a mellényét, lebegett, ahogy elő van írva... Ha ez valami vicc volt, akkor jól sikerült, mert volt két bulimerülésem :DDDD Ha végzett búvár, akkor meg drága vicc volt neki, mert ennyiért mehetett volna mélyebbre is, nem csak a sekélyben pilinckázni, mert ott szebb dolgokat tudtam volna mutatni neki... Alig fogyasztott levegőt :-D

Miki tanfolyama a vége felé közeledik, ma a két merülés között megcsináltuk a mentőbúvári gyakorlatot. Majd megfulladtam a röhögéstől!!! Kezdődött ugye azzal, hogy megkértem az egyik oktatót, legyen az eltűnt búvár. A tervek szerint lemegy a sekélybe, Miki majd jól megszervezi a keresést, felhozzuk, újraélesztjük... Nos, ehhez képest ahol parkoltunk ebédszünetben, laza 30 méter volt a víz alatt!!! 28 méteren volt az eltűnt búvár :-DDD Na, Miki felcibálja, akkor felszíni eszméletlen búvár gyakorlat. Innentől kezdve kicsit zavarosak voltak a dolgok... A kis zodiakot (itt dingi-nek hívják) kiküldték értünk, na, akkor vegyük ki az embert. Aki több, mint 90 kiló, a csónakban meg egy 40 kilós thai gyerek... Miki feltuszkolta Matthiast nagy nehezen, közben rendesen méretett vett minden testtájától... Még az "eszméletlen búvár" sem bírta nevetés nélkül... Majd mondja Miki, hogy kész. Igen? Na ugor be a csónakba te is, és toljad az újraélesztést! Jaaaa! Na, bemászott, visszamentek a nagy hajóra, én meg addig elvoltam a felszerelésekkel, amit eldobáltak... Próbáltam visszaúszni a hajóig, de a nevetéstől nem tudtam, de mindegy, visszaküldték értem a dingit... Ezek után még egy laza 400 méter úszást is kapott! :-D Hajrá! Én meg elmentem fotózgatni az álkezdő búvárommal. Egész jó képeket csinált! Rá kéne keresnem Google-ban, ki ez az ember, lehet, valami álcázott Padi-kém... :-D

 Hihetetlen! Miért van az, hogy jönnek ide emberek, fiatalok, és nem élvezik a nyaralást??? Vagy képtelenek mutatni? Igaz, a németek legendásan nem mosolyognak, na de egy pillanatra sem? És ha mosolygott, az inkább tűnt vicsornak... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Szerencsére a többiek a csoportomban szintén furán néztek rá, szóval nem csak nekem tűnt fel... :-D 

Pedig a merülés nem volt semmi... Először egy nagy teknős úszott el mellettünk, majd egy leopárdcápa, a második merülésen meg manták jöttek... Gyönyörű nap volt! Igaz, lobogtunk az áramlatban rendesen. A csaj meg is jegyezte, hogy milyen rövid volt a merülés, csak 45 perc. Nem akartam mondani neki, hogy tőlem még maradhattunk volna, nekem volt még 90 bar a palackomban, neki volt 50... :-D Nem kinn kéne úszni az áramlásban, hanem a sziklák mögött, ahol én, és akkor nem fogyaszt annyit. A többiek persze óriás vigyorral jöttek ki!

Nemsoká végzünk Mikivel, és divemaster lesz, majd pár nap múlva jön Peti, és kezdődik megint egy tanfolyam!!! Hajrá Peti, Miki után fel kell kötnöd a nadrágot! :-DDDDDDD De ne érezd magad stresszelve egyáltalán! 

Szóval Újév… Mint írtam, szafarihajón töltöttem az és utolsó és az újév első napjait… Nos, nem volt rossz, de ez a túra nem volt egyszerű sem. Hajón volt még rajtam kívül Miki és Pam mint guide, és még hat vendég, közük Anja, a 37 éves német hölgy. Nos, nála határozottan nem stimmelt valami. Ismeritek azt az embertípust, aki mindenre panaszkodik? És ha ilyen van a környéken, akkor seemi sem megy a normál kerékvágásban, mindig történik valami… És a többi vendég sem tartozott az egyszerű kategóriába… Nos, azzal kezdődött, hogy én voltam a „németül tudó” a hajón. Naná, az összes vendég német volt, szerencsére mind beszélt angolul, de mégis… Nem mondhatnám, hogy már folyékonyan beszélnék németül. Pam ugye angol, Anja rögtön panaszkodott, hogy nem érti, amit mond. Nos nekiálltam fordítani, ami annyiból állt, hogy Pam angol angolját lefordítottam az én akcentusos angolomra, mit jobban megértett :-DDD Első merülés, Anja mentőbúvár, de csak segítséggel tudja összeszerelni a cuccát… Ajjaj. Azt, hogy a nitrox palackot analizálnia kell? Az mi? Hmm, ki volt az oktatód? Mi, hogy alá kell írni valami papírt is, hogy analizált? Tényleg? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ A fiatal német pár, aki még velem merült, ők levegővel merültek, míg mindenki más nitrox-szal. Nos, komputere persze csak Klausnak volt… Mondom a párnak, béreljenek már egy komputert, mert nekik levegővel nincs olyan hosszú merülési idejük… Erre nagyon tiltakoztak. Hogy ők nem tudják, hogy kell kezelni. Ó, ez egyszerű, megmutatom, de még mindig tiltakoznak. Még az is elhangzott, hogy én, mint guide, köteles vagyok őket biztonságban merültetni, szóval hogy én vagyok a felelős, hogy ők ne lépjék túl a deko határt… Mindom MIIIIIIIIII? Végzett haladó búvárok vagytok gyerekek, az én felelősségem, hogy megmutassam, merre kell menni… Na mindegy, akkor levegőre állítom a komputert, lesz ami lesz. Végül nem volt ezzel gond, mert a többiek meg zabálták a levegőt, szóval úgysem tudtunk sokáig lenn maradni… Jézusom! Anja, a mentőbúvár szerzett egy kamerát Veszettül fotózik, majd büszkén mutogatja az igen borzalmas képeit (életében először fotózik, milyenek lennének…) Próbálok neki némi tippel segíteni, de ő csak visszaállítja automatára a kamerát… Na jó, akkor csináld úgy. Tőlem… Közben csapkod, kapkod a víz alatt, és 40 perc alatt kivégzi a palackját. Még jó, hogy ott volt Miki, így vele mindig felküldtem hamarabb... Első éjszakai merülés. Pam kihúzza magát alóla, mondja, csak erre-arra vigyem a csapatot. Nem gond, de milyen mély itt a fenék alattunk? Á, csak 15-16 méter. Na, eligazítom a bandát, merülünk, hát, egy laza 25 méterig csusszantunk le… Közben volt elkeveredés, (Miki vezette a merülést, én meg hátul elkeveredtem, erre összezavartam szegényt, meg a csoportot is kicsit… hehe Mindegy, túléltük, hajrá Szilveszteri buli!! Erre mindenki ül, és néz maga elé. Na, csak beindult az este, a végére egész jó kis buli keveredett… Másnap merülés, így viszonylag korán mentünk aludni.

Éjszaka műsor volt! Anja kijött a kabinjából, ordibált a folyosón és hisztizett, hogy kapcsolják ki a generátort, ő nem ezért fizet, hogy ne tudjon pihenni! Mondják neki, hogy nem kapcsolhatják le, mert akkor a hűtők, a légkondi meg minden leáll… Mindenkit felébresztett… Másnap kaptuk a javaslatokat, hogy adjunk neki pár tengeri betegség elleni gyógyszert, vegyen be kettőt-hármat, és úgy elalszik, mint a huzat! Nem, majd ő kinn alszik a fedélzeten, mert ott csönd van. Mondom neki, hogy nincs, én kinn aludtam, nekem elhiheti… Ja, kinn kellett aludnom, mert az egyik thai hajóslegény befeküdt az ágyamba, mert ő fáradt volt, de ahol ők alszanak, ott hangos volt a buli :-DDD Volt ám nagymamázás, hogy ki fekszik az ágyamban :-DDD Mindegy, jót nevettünk, és kinn aludtam.

Másnap este Anja megágyaz magának, amint befejezi, jön egy igazi trópusi felhőszakadás :-D Kész, ezt nem hiszem el. Legalább aznap este már aludt, jó fáradt lehetett… Mit mondjak, hosszú 3 nap volt! Ja, és én lejöttem a hajóról de Pam maradt… És Anja már befizette a következő 3 napos szafarit is :-DDD Szegény… Mármint Pam. Azért felhívta az irodát, hogy mehetnék-e én vele a következő 3 napra :-D De sajnos nem lehetett!!! Huhh, ezt megúsztam! Így virradt rám ez az új év.

Másnap megvolt az első magyar vendégem! Egy lány, kint él Németországban, és a párjával van itt. Fura volt magyarul beszélgetni ismét egy ismeretlennel… :-D Nagyon meglepődtem, amikor mondták, hogy magyar vendég van…

Most meg egy tanfolyamot tartok, első SSI OWD tanfolyamot két angol kissrácnak. Még mindig nem szeretem az SSI-t. Nem tudok megbarátkozni vele, na!

Juhúúú, beindult a móka! Napok óta teli hajóval megyünk ki, ami azt jelenti, hogy 45 vendégbúvár van a Stingray-en, plusz az oktatók, divemasterek... Amikor Muppet show nap van (nem gyakorlott búvárok, hanem sok kezdő, snorkeles, próbamerülő) akkor ugye sok guide is kell, nem csak szimplán 4 búvár-egy merülésvezető...

Nos, a Genesis túra után kaptam egy kínai párt, privát merültetésre. 3 nap. Szerencsére eladtam nekik fotózást, napi ezer bahtért csattogtattam rájuk a kamerát :-D 

Közben óriásit ugrottam elő a ranglétrán! Már kétszer is megbíztak, hogy legyek a túravezető a kis hajón, a Runawayen. A kinevezés értékét kissé csökkenti, hogy utánam a thai divemaster lett a túravezető a következő nap, aki alig beszél pl angolul... Németül egy mukkot sem. És plusz pénz sem jár, csak valakinek túravezetőnek kell lennie, és nem volt más, csak én :-D Érzésem szerint elég kaotikus volt a nap, csomó minden történt, nem volt oxigén analizátorunk a nitroxhoz, o gyűrűket kellett volna cserélnem, de nem volt semmim, amivel ki tudtam volna bányászni a járatból, már mindent megpróbáltam, amit a hajón találtam... A thai hajóslegény egy fél méteres csavarhúzót ajánlgatott... Elhajtottam a francba... Nagyobb nincs?

Másnap megint Stingray. Amíg én húzgáltam a kínaiakat a víz alatt, Miki snorkeling bitch lett... :-D Érdekes tapasztalat, neki meg úgyis kell a tanfolyamához. 

Tegnap egy amerikai családot vittünk Martinával próbamerülésre, 4 fő, apuka 3 gyerekkel. Nagyon jó fejek voltak, de igazi káosz volt, főleg az első merülésen, az első 10 percben. Kaptam is fejfájást, a sok fel-le rohangálástól. De jól csináltam róluk képeket, és így jött be megint kis mellékes :-D

Ma a Mukdara hotelben voltam, és sikerült eladni egy merülést, szóval remélhetőleg a decemberi fizetésem egész jó lesz!

Holnap megyek hajóra, 3 nap Similan szafari, így a szilvesztert a hajón töltöm, a tengeren! Nincs is ennél szebb!!! 

BUÉK a családomnak, minden barátomnak és kedves olvasómnak!