Tegnap egy új helyen voltunk. A Délnyugati zátonynál. Beszédes neve van, hiszen a szigettől délnyugatra fekszik, körülbelül 50 perc hajókázásra. Szép hely, körülbelül Chumpon jellegű, kissé sekélyebb. Állítólag itt vannak a cetcápák, de természetesen nincsenek odaragasztva, így most egyet sem láttunk. Mi voltunk az egyedüli hajó a zátonynál, ez sem volt rossz. (Azért a második merülés végére beesett a Crystal óriás fürdőkádja kb 30 emberrel...) Beterveztünk egy kellemes kis fundive-ot Dave-vel és Jean-nal, mert a csapat magát vezette... :-) Rá kellett jönnöm, hogy Jean szeret mélyre menni. Akkor is, ha nincs értelme... 24-25 méter alatt a látótávolság pár méter volt, és homok végig, de ő csak úszott sprintben hogy elérje a 30 métert. Dave-vel csak nevettünk rajta, mert ásó nélkül ez elég esélytelen volt... Szóval rávettük, hogy ugyan forduljunk már vissza... Találtunk egy akkora halrajt, (10-15 centis sárga halakból állt) hogy amikor beügyeskedtük magunkat a közepébe, egész sötét lett... Gyönyörű...
Szegény Eric-nek nem volt ilyen jó napja, Gábor és Gergő ugyanis kölcsönkérte őt a második merülésre. Én igyekeztem felkészíteni szegényt, hogy mi vár rá, de ugye ez nem volt teljesen lehetséges... Ilyen a Divemaster jelöltek élete. Igazából ez nem szívatás, mert ilyenkor nem tesznek az oktatók semmi mást, mint eljátsszák, amit a tanulóktól korábban láttak. Csak egy kissé koncentrálva... :-) Eric megizzadt rendesen, te azt mondta, tetszett neki... Meg sokat tanult. Magában azért biztos gondolt pár kedveset... :-D
Csak hogy folytassuk a napot, 3. merülésre mi vittük el Ericet... Most már 3 oktatóval merült egyszerre... Hogy egy ilyen merülésen mennyi minden történhet! Kioldódnak az ólomövek, leesnek a maszkok... Egymásnak is persze, nem csak Ericnek... Elég rossz volt a látótávolság, valamivel el kellett szórakoztatni magunkat. Jót mulattunk, Eric pedig higgadtan kezelte a dolgokat, visszavette az ólomövét, tényleg elégedett voltam, ahogy megoldotta a helyzeteket. Ha két hónap alatt OWD-ből Divemaster akar lenni, akkor gyakorolni kell... :-D
Amikor visszaértünk, olyan fáradtnak éreztem magam, hogy szinte szédültem... Kaptam egy kedves vacsora meghívást a csapattól, szóval össze kellett kapnom magam. Egy langyos zuhany csodákra képes! Felfrissülve nekivágtunk Sairee-nek. Megmutattam a kedvenc helyeimet, néztük a túztáncosokat, ettünk egy jót. Körülbelül éjfél körül vergődtem haza, addigra annyira magamhoz tértem, hogy egyig nem is tudtam elaludni. Lehet, hogy inkább fél kettő-háromnegyed kettő volt... Fogalmam sincs.
Közben hogy szervezzem tovább az életem, írtam vagy harminc emailt Máltára. Amennyiben szükségük van egy Staff Instructorra, májustól elérhető vagyok... Kaptam már pár választ is, kettő konkrét ajánlattal plusz pár esetleggel... Nem rossz! 90%, hogy májusztól szeptemberig Máltán leszek! Juhééééééééééééééé! Irány az isteni borok, sajtok, és olivabogyó hazája!
A merülésről néhány kompromittáló kép: :-)
