Rég voltam ennyire fáradt... Hiába, nem bírom a korán kelést, soha nem bírtam. Legalább aludtam volna, de megint buli volt a szomszédban, hajnali ötkor még üvöltöztek, meg ment a dum-dum... Plusz a kakasok... Nem hiszem el! Vidéki lány vagyok, de otthon a kakasok hajnalban kezdenek ordibálni. Itt egész éjjel kukorékoltak. Gondolom ők sem tudtak aludni a bulitól. Ráadásul ezek thaiul kukorékolnak, valami elképesztő hamis, repedt fazék hangon. Végre reggel lett, irány melózni. Ott derült ki, hogy csak mi leszünk a hajón, összesen hárman, és délutánra sincs senki. Akkor mi a francnak kell fél nyolckor indítani a hajót??? Nem tudnak ezek aludni??? És még az ég is felhős volt, alig volt fény a víz alatt. Nem baj, volt két jó merülésünk.

Amint visszaértünk, és túlestem a szokásos papírmunkán (ez nem semmi, amit jegyzetelnem kell egy tanfolyamon...), elbúcsúztam kis tanítványaimtól, és hátamra véve óriás búvártáskám, irány a Master Divers. Ott gyorsan letettem a cuccom, majd elmásztam reggelizni. Délben. Új tanítványom egy idősebb angol úr, nagyon kedves, kíváncsi vagyok, mit fog produkálni a vízben. Remélem nem lesz vele gond, egyszer már merült Egyiptomban. Kissé nehezen ment, hogy válaszoljak a kérdéseire, mert majdnem ülve elaludtam. :-)

Azt hittem, soha nem lesz vége a délutánnak, de végre itt ülök a net előtt, elmegyek vacsizni, és ALSZOM!!!