Mára megint nincs dolgom, így 10-ig aludtam, majd nekiláttam kikeresni azokat a búvárbázisokat, ahol még nem jártam meló ügyben. Ezek után motorra fel, és hajrá, körbejárni megint. Ismét ígéretek, hogy majd hívnak, ha kellek. Király. Egyszer csak csörög a telefonom, végre meló! De megint németül kéne oktatnom. Francba. Esküszöm, nekiállok a németnek! Így vissza is mentem a szállásra tanulni. Végigolvastam a vídett vízi oktatásról szóló részt az oktató kézikönyvben, és kijegyzeteltem a feladatokat. Csak így tovább. meglesz ez! Szerintem egy hét, és bevállalok valamit németül! Majd körbejárok megint, és mindenhol szólok, hogy ezentúl erre is hívhatnak. Végül is először angolul is így oktattam, és a németek többsége beszél angolul, szóval legfeljebb váltok, ha nagyon nem megy! :-) Bátornak kell lenni!

Szerencsére kaptam délután egy hívást, angol owd tanfolyam, szóval holnap megint mehetek melózni! Uff! 

Késő délután visszamentem az Island Dive Clubba, mert ekkorra igérték, hogy megkapom az első fizetésem! Jiiihaaaaaa! 4000 THB! (Két owd, plusz a két merülésvezetés!) Nagyon örültem neki! És megmutatták a kis tanulóim bejegyzését a vendégkönyvbe, mennyire jól érezték magukat, szóval elégedettek velem, megígérték, ha lesz valami, azonnal hívnak. Ez jó jel. Kezdek bizakodni, hogy nem fogok éhen halni a hat hónap alatt :-)

Azért este a biztonság kedvéért elküldtem még emailben az önéletrajzom pár bázisnak, amelyek a sziget túlfelén vannak. Potyára nem közdöm át magam a hegyen... :-)

Egy isteni vacsi után itt gépelem a mai bejegyzést. Egyenlőre nem bántam meg, hogy kijöttem...