Aki nem ismerne, Farkas Dóra vagyok, születtem, mint egészen kis gyermek, a nyolcvanas évek elején. Legelején. Sok mindennel foglalkoztam már, kerestem, mi lenne a hozzám illő foglalkozás. Dolgoztam, mint lovas és lovas oktató, de abból megélni szerintem nem lehet... Próbálkoztam multicéggel, ott lehet keresni, de nincs időd elkölteni a pénzt. Nehogy már megmondják, mennyi szabadságom lehet egy évben? Milyen dolog ez? Szerintem ez a személyes szabadság korlátozása... :-)
Ezek után kezdtem búvárkodni. Elég hamar eldőlt, hogy ezt el tudnám képzelni foglalkozásszerűen is, így céltudatosan haladtam affelé, hogy búvároktató legyek. 2006 óta tanítom az embereket merülni, 2007 óta csak ezzel foglalkozom. A Búvártanodánál működök, mint résztulaj és oktató.
Ez eddig szép és jó, de mindig éreztem, hogy ez az ország nem tudja megadni azt, amire vágyom. Ez nem bonyolult, de mégis lehetetlen: egy tengerparti bungaló... Na ugye? Bár a globális felmelegedássel igérgetnek némi tengerszint emelkedést is, de remélem, idáig nem jön el... Nos, régóta szeretnék valahol külföldön dolgozni, mint búvároktató.
Idén augusztusban úgy alakult az életem, hogy lehetőségem nyílt kicsit lelépni ebből az országból. Elindult a tervezés: jó-jó, de hová menjek? Első körben Balít néztem ki, de a szigorított vízumkiadás meg több más ok miatt inkább Thaiföld mellett döntöttem. Miért is? Mert itt még nem jártam. Persze, még sok másik helyen sem... Mindegy, ez jónak tűnt. Gyorsan megvettem a repülőjegyem, nehogy meggondoljam magam. Szóval november 29-én, este 19:40-kor huss - irány Svájc, majd onnan Bangkok. Eddig jó.
Már csak vízumot kellett szereznem. Nem is gond ez, amíg az ember lánya nem akar egy hónapnál tovább kinn lenni. Jó, ha az embernek vannak itt-ott ismerősei, így kaptam egy majdnem hivatalos meghívólevelet, minek köszönhetően hat hónapos vízumra tettem szert!!! Szuper!
Már csak egy oltás van hátra, egy Hepa-A elleni, minden mással rendelkezem, ami szükséges lehet. Kivéve H1N1 barátunkat, de majd nem röfögök, akkor csak nem kapok sertésinfluenzát...
Szóval már megvan az indulás előtti para, már csak két hét... Annyi mindent kéne intézni, utolsó pillanatban pl. beázott a házikóm, gyorsan tetőt szereltünk, nehogy egy sárkupac maradjon csak belőle, mire hazajövök. Kedvesemmel is kéne időt töltenem, vagy inkább edzeni a hosszú különlétre??? Hmm, ezt majd megbeszélem vele... Remélem, hamarosan utánam tud jönni. Nos, itt tartok az előkészületekkel, és próbálom összerakni, mit vigyek magammal, és mit hagyjak itthon. Nem csak a repülő súlyhatára miatt, de az is korlátozott, amit én elbírok. Alapszabály, hogy ne legyen több csomagod, mint amit egyszerre egyedül el tudsz vinni. Nos, ez nem lesz egyszerű. Kezdek checklist-et írni.
