Nos, Phuketen percre pontosan 9kor szállt le az Air Asia gépe. Itt figyelni kell a súlyhatárra nagyon, mert a kézipoggyászt is ellenőrzik, és szigorúan csak egyet lehet felvinni és csak 7 kiló lehet. (persze felengedték a laptoptáskám némi könyörgésre... de ugye amilyen kedvük van) Ellenben nem drága a túlsúly, az online jegyvásárlásnál be tudod jelölni, mekkora csomagot viszel, 15 kilós táska 200 baht, 20 kilós 300 és így tovább... Nem vészes (6,5-tel kell szorozni)

Oi várt a reptéren, (nem, nem egy kismalac, így hívják a nevetős, aranyos thai lányt, aki elfuvarozott a bázisra) és várt ránk egy röpke egy órás autókázás. Bázisra megérkezve találkoztam Markussal, az itteni főnökömmel, akivel kicsit körbejártuk a környéket, sikerült viszonylag könnyen szállást találnunk, szerzett nekem motort is, ettem, most már csak a szórakozó helyeket kell felfedezni... Megkérdeztem, mit tud ajánlani. Mondja a srácok megőrülnek a Thai bar nevű helyért, de szerinte az nem jó. Mondom miért? Mert sok raszta van, és reggae zene szól. Hmmm, miért, te mit szeretsz? Heavy metal... OK, akkor nem téged kérdezlek, csak azt áruld el, hol van ez a Thai bar nevű hely... :-D Nem lehet mindenkinek egyforma az ízlése, na! 

Aludni ugye nem sokat sikerült az elmúlt 48 órában, de most nem merek ledőlni, mert akkor sosem állok át az itteni időre... (jelen pillanatban negyed négy van, ha most elalszom, pont éjszaka közepén ébredek fel...)

Van mit csinálnom, csak el ne aludjak rajta...