Nos, többen megróttak, hogy egyre rövidebbek a bejegyzéseim. Megígértem, ha történik valami, akkor részletesen fogok beszámolni. 

Szóval igyekeztem viszonylag korán lefeküdni, mert bár nem kell túl korán kelnem, (fél 10-re kell csak menni) mégis szerettem volna kialudni magam. Nem volt könnyű. Először is, többször hallottam, hogy a Castle nevű hotel/szórakozóhely nincs messze tőlem, valamint láttam plakátokat, miszerint dec 11 Castle party, de nem raktam össze a kettőt... Csak amikor megpróbáltam elaludni, de a gyomromban is szólt a dum-dum... És ez még nem volt elég, ilyenre már aludtam, nem lett volna gond, de a másik zaj forrását most sem értem. Úgy hangzott, mintha a közelben valaki kalapálna. Fémet. Ilyen zajokat nappal sokat hallok, meg valami flex szerű hangot is, biztos van valami műhely a közelben, nade éjfélkor???? Ráadásul sokáig aludtam, így álmos sem voltam igazán. Azért egy párnával a fejemen végül sikeresen elaludtam. :-)

Reggel óracsörgés előtt ébredtem, ki az ágyból, irány zuhanyozni. Sajna törölközés közben észrevettem, hogy a lábam állapota -kis túlzással ugyan- egy jetire emlékeztet, így még pár percet eltöltöttem kevésbé nőies dolgok eltávolításával... 

Összekaptam a búvárfelszerelést, már van egy kis rutinom, így a felesleges dolgokat ki tudtam pakolni a táskámból, megszabadulva a feleslegesen cipelt kilóktól. Szinte könnyűnek érezve a táskámat pattantam motorra, irány a bázis. Rögtön bemutatták új kis tanulómat, Dan-t aki Ausztráliában él, de gyanús, hogy eredetileg japán... :-) Rögtön lebukott. Csak mert inkább néz ki japánnak, mint abo-nak. Hehe.

Nos, már megnézte az első rész videóját, meg tanulta a könyvet is, így szinte semmi dolgom nincs... Ellenben ennél a bázisnál nincs medence, hanem rögtön be kell ugrasztani az embert a vízbe, kiúszni a hajótól a sekély vízig, majd ott feladatozni... szerencsére tanulóm bátor, így pikk-pakk kinn voltunk a sekélyben, ja, és már uszony is volt a lábán, így tudja használni. Remek. Mindent elsőre megcsinált, így haladósra is vettem a feladatokat. Tényleg nagyon ügyes volt. Nem végeztünk ugyan az 5 modullal, de azt hittem, a 2. merülőhelyen megint tudunk majd menni. Hát nem. Alattunk 12 méter... Első gondolatom az volt, hogy legalább a felszíni feladatokkal végezzünk, de rájöttem, hogy a hely nyomokban sem emlékeztetett védett vízre, így letettem róla. Nem baj, akkor jöhet a 200 méter úszás. Ember beugrik, mondtam ússzon két kört a hajó körül. Az egyből lejött, hogy nem egy olimpiai bajnok, meg mindenki hangosan szurkolt neki, így szolidaritásból a második körben csatlakoztam hozzá. 

Délután, amíg a többiek a 2. merülést csinálták, elméleteztünk, meg beszélgettünk. Nos, kiderült, hogy igazából ő fél a víztől, meg nem is nagyon tud úszni, alig mert bemenni a vízbe... Bumm. :-D

Szóval megint ráébredtem, hogy mennyire fontos a személyes beszélgetés... :-) Bár sose legyen rosszabb tanulóm... 

Miután visszajött a hajó, még elméleteztünk, befejeztük a 3 modult is, alig maradt valami holnapra. Szuper, ez egy könnyű meló.