Az elmúlt két napban lemértem blogom látogatottságát. Örültem neki, hogy többen jeleztétek, hiányoljátok napi kis szösszeneteimet. :-) Tehát itt a mai betevő olvasnivaló.
Az elmúlt két napban nem dolgoztam, hívásra vártam, de a telefonom hallgatott, mint a hal. Így igyekeztem teljesen haszontalanul eltölteni az időt, és semmi értelmeset sem csinálni. Jelentem, sikerült! Hacsak azt nem vesszük értelmes tevékenységnek, hogy a Csillagkapu részeket angolul néztem. Lassan el tudok kommandírozni egy űrhajót angolul... :-D És még sok hasznos szót tanultam az elmúlt két napban, gondolhatjátok. De tegnap este megérkezett a - na jó, nem telefonhívás, mert épp a bázison ültem, és neteztem, amikor besétált egy lelkes próbamerülő. Már volt egy másik jelentkező is, így ma rögtön két embert vihettem dsd-re! (Discover Scuba Diving, az esetleg nem búvár olvasóim részére-szerk) Szóval reggel irány a bázis (imádom a Golden Diverst, 10-kor indul csak a hajó, nem kell hajnalban kelni. Csak hajnali fél 9-kor)
Elindult a hajó, kis búváraim bekapkodtak némi tengeribetegség elleni gyógyszert, mert jó hullámos volt az idő. Matthew, az amerikai srác és José, a holland lány voltak, akiket vittem.
Megérkezünk a merülőhelyre, a szél is felerősödik, szuper, csak merüljünk le minél hamarabb. De még ki kell úszni a sekély részbe. Lifegés a felszínen, egy rövid ismertető a "hogy is kell ezt az izét használni a lábamon" tárgykörben. Végre találtam kb 2 méteres mélységet, persze a jó hullámos, billegünk, mint a veresegyházi asszonykórus. Gyorsan megcsináltatom a készségeket, hadd menjünk mélyebbre, megálljon végre a hullámzás. Természetesen kettőből egy nem tud egyenlíteni rendesen. Hajrá Matthew, meg tudod csinálni! Egyszercsak kiadja a Fel jelet. Gondoltam, fáj a füle. Kicsit feljebb vittem, de csak mutogat, hogy fel akar menni a felszínre. Amint felértünk, reduktor ki, és broáf! Szegény, kipakolt mindent. Majd mondja, hogy mehetünk vissza. Kemény srácok ezek az amerikaiak. Igaz, 3 méternél nem tudtunk mélyebbre menni, a füle miatt. Visszavittem a hajóhoz, majd Joséval (aki tényleg lány) mentünk még egy kört. A többiek bisztos szerettek minket, nincs is jobb, mint a hajón várni hullámzásban!
Második merülés Twins újra, Matthew inkább nem jön, itt a hullámok sem vészesek, ez védett oldal. Joséval (esküszöm, hogy lány volt! :-D ) mentünk második merülésre. Ez jólesett! Ő merült már Ausztráliában is, és nagyon ügyes volt, szóval szinte fundive volt, csomó mindent láttunk, barrakudák, pufferhal, muréna volt terítéken.
Szépen visszajöttünk a bázisra, és itt hallottuk, mi történt. Az egyik bázis hajójával tartott egy férfi, aki nem is merült, csak sznorkelezett. Csak elfelejtette közölni, hogy nem tud úszni, illetve azt állította, hogy tud. Az erős hullámzásban aztán nem tudta koordinálni magát, és fejjel nekicsapódott a hajónak, és meghalt... Borzalmas...
Nos, nem akartam ilyen szomorú véget a mai sztorinak, így elmesélem kicsit késői reggelimet. Délután 3-kor jöttem rá, hogy ma még nem ettem semmit. Lusta voltam messzire menni, így csak az "út" (=ösvény, utacska, gyalogút) túloldalára mentem át, ahol egy thai hölgy üzemeltet egy büfét (=egy motorbiciklire szerelt oldalkocsi szerűség, kis grill, meg friss saláta) kértem egy hurkapácán sütött csirkemellet, meg salátát. Kérdezték: Thai salátát? (nem mintha lenne más) Mondom, persze. Csípőset? Nem, illetve csak kicsit csípőset. Nos, szétégettem a számat :-D az elején még nem is éreztem, de a végére iszonyat mennyiségű vizet kellett meginnom, hogy eloltsam a tüzet... Pedig azt hittem, bírom a csípőset. Így jártam...
Viszlát holnap!
