A hippivagon...

 2010.01.09. 12:19

 Tegnap este, miután befejeztem a melót, kitaláltuk, hogy látogassunk el egy közeli pubba. Nem tudom a hely nevét, valami Kaba bar vagy ilyesmi. Egy kimustrált Volkswagen busz az alap, körben néhány szék, jó zene, raszta thai tulaj. A levegőben folyamatosan mariska szag, annak ellenére, hogy nyitott a hely... A mosdót is meglátogattam, bár ne tettem volna... Nyaktörő "lépcsőkön" lemászni, majd egy olyan budiba bemenni, amit eddig még csak a Trainspottingban láttam :) Szóval hangulatos hely, de nem lesz a törzshelyem...

Ma folytattam a tanfolyamot a két tanítványommal, megvolt az első két nyíltvízi merülés, nagyon élvezték. Már megírták az elméleti vizsgát is, majd döbbenetemre visszaadták a könyvüket... Ezen a helyen ez nincs benne a tanfolyamban... Gáz. Mindegy, nem az én dolgom. Miután visszajöttünk, megkérdeztem, mikor indulunk holnap. 7:15-re kell menni! MICSODAAAAA? Normálisak ezek??? Legalább korán végzek, gondoltam. Rosszul. Jött egy hívás, délután kettőkor kezdhetem a következő tanfolyamot, egyenlőre egy, de lehet, hogy két emberrel. Nem baj, minek annyit aludni, amikor dolgozni is lehet! :-) Legfeljebb kapok egy Sztahanovista érdemérmet. Viszont így a ma esti filmparti ugrott...

Offroadozás robogókkal

 2010.01.08. 12:20

Tegnap befejeztem a tanfolyamot, majd elvittem a harddrive-om szervizbe, mert nem akarta  laptopom olvasni. Kiderült, hogy valamikor leeshetett (én nem ejtettem le) de meg tudják csinálni. 2500 THB. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ Kicsengettem a pénzt. Nem esett jól...

Még csak este hat óra volt, én nekem nem volt semmi dolgom másnapra, így páran kitaláltuk, hogy motorozzunk fel a dombra, Mango Bay felé, mert ott van a haverjának, Jimnek egy kocsmája. Mondták, hogy azonnal szóljak, ha túl durvának találom az utat. Nem volt az. Simeán fel tudtam menni a kis robogómmal. Jimnél nemrég születtek kiskutyák, 5 kis gombóc gurulászott körülöttünk. NAgyon aranyosak voltak. Kiderült, hogy Jim és a családja az egyik helyi maffiacsalád. Koh Taon van vagy 8... Erre a kis szigetre. Vicces. Elücsörögtünk egy kicsit, majd lemotoroztunk. Még mindig túl korán volt lefeküdni, így elmentünk a Divers Village-be, az egyik srác bungalójához, még dumálni. Nagyon éhes lettem, kevés volt a vacsi, de csak chips volt. Tudjátok, ez az, amit egyszer elkezd az ember, és nem bírja abbahagyni. Magdnem az egész dobozzal megettem, sajtos Pringles... Sajna, utána elég rossz lett a gyomrom... Nem is maradtam sokáig, éjfél körül már ágyban voltam. Gondoltam, jól kialszom magam. Nem mintha annyira fáradt lettem volna.

Reggel nekiálltam kicsit kipucolni a gépem meg a harddrive-ot, mert alig van már helyem, annyi kacat van rajta. Közben jött egy telefon, német oktatás megint. Visszautasítottam, és milyen jól tettem! 10 perc múlva jött a következő telefon, 2 tanuló angolul! Szuper! De rögtön kell menni. Ennyit a szabadnapról. Egy párt kell oktatni, egy thai lány és egy idősebb kanadai férfi. Hmm... :)

Már végeztek az elmélet nagy részével, csak az eredeti oktatójuknak Bangkokba kellett mennie azonnal, így átvettem őket. Rögtön a védett vízzel kezdtünk, és két óra alatt megcsináltuk mind az öt modult! Új rekord! Nagyon ügyesek voltak, mindent elsőre meg tudtak csinálni. Így lehet haladni. :-) Ez egy gyors tanfolyam lesz.

Szabadnap...

 2010.01.07. 03:23

Á, olyan nincs... Folyamatosan dolgozni kell. Rá kellett jönnöm, hogy nem olyan olcsó itt az élet... Ráadásul mindig van valami... Például szükségem van egy tájolóra. Nem magamnak, én elvagyok a digitálissal a komputeremen, de a tanulóimnak kell valamit adnom a tájolási feladathoz, és mindig elfelejtek kérni a bázison. 2800 THB... Otthon van vagy 8, hozhattam volna egyet belőle... És a többi ilyen apróság. Elkezdtem írni a költéseim, kíváncsi vagyok, mi lesz a hó végi eredmény... Kissé félek.

Meséltem, hogy mentettünk katamaránt? Valamelyik nap, amikor jöttünk vissza a hajóval, találtunk egy felborult kis vitorlás katamaránt, ott integetett rajta a srác. Hajósaink persze rögtön elkezdtek kötelezni, hogy majd a hajóval visszafordítják, persze, nem ment. Szóltam két srácnak, hogy ugrás, felálltunk a kis hajóra, azonnal visszafordult! Nem győztünk ugrani, nehogy alatta maradjunk! :-) Nem volt nagy, de rendesen fejbe üthetett volna. :-D

Aztán visszaúsztunk a hajóhoz, és ahogy másztam ki a létrán, az új piros bikinimben, el is indult a Baywatch-ozás :-D Meg hogy Pamela, meg ilyenek. Úgy látszik, tényleg fogytam... A hajam is nő meg szőkül a napon. Csak a 150 cm magasság és mellbőség nem stimmel. Hehe. 

Tanulóm most jött vizsgát írni, még merülés előtt. Kész felüdülés ez a nő. Igaz, a maszkürítés nem az erőssége, és nehezen egyenlít, de a táblázatot két perc alatt értette meg. Megnézi a videót, és azonnal tudja az összes kérdésre a választ! Gyönyörűen lebeg, tartja a merülőtársi rendszert, szinte fundive a tanfolyam. Úgyhogy nem is kell szabadnap, remélem jön a következő tanfolyam, lehetőleg 4 fővel megint! :-) Akkor már meg is lenne a havi rezsim! Ez a hónap tényleg jól indult. 

 Nos, valahol január elsején hagytam abba az írást... Nézzük, mi történt azóta. Január másodikán kezdtem egy tanfolyamot egy német lánnyal, de este közölte, hogy elmegy három napra vitorlázni, és csak utána tudja folytatni a tanfolyamot. Sebaj, ez pont egy elég, hogy befejezzek egy másikat. Kaptam is hívást a Davy Jones Locker DC-ből, de németül kéne oktatni… Gondoltam belevágok, és elvállaltam. Majd egy német divemaster sráccal megpróbáltam beszélgetni, de nagyon nem ment. Francba. Közben besétált egy pár a Golden Divershez, gyorsan mondtam a főnöknek, hogy ne is hívjon mást, itt vagyok! Egy gyors telefon, kicsit kellemetlen, de lemondtam a másik helyet. Este vacsinál csöng a telefon: Bevállalnék-e még két embert a pár mellé? Naná! Négy fős csoport, az 3 nap alatt 8000 THB! Megvan máris a jövő havi szálláspénz, és még csak ötödike lesz! Szuper!

 

Első nap szokásos, védett vízi foglalkozással kezdtünk, tele volt a hajó, úgy kellett felszerelést meg ólmot vadászni. Mondjuk rutinos oktatóként én ezzel kezdtem, szóval nem volt gond. Kicsit sajnáltam a többieket… J Végül mindenki megoldotta a gondját, gyerünk merülni! Eljutottunk két és fél modulig, de a második merülőhely túl mély, nem lehet védett vízi foglalkozást tartani. Isteni szikra: OWD1 – nyíltvízi merülés! Így nem csúszok el a feladatokkal. No, olyan is volt. 4 ember négyfelé, fel-le, alig győztem elkapkodni őket… 22 perc után az egyik srác jelezte az 50 bart, végre, mehetünk fel! Előveszem a dekobóját, hát nem leejtem a kötelet! Gyerünk le érte, fél szemem a tanulókon, még nagyjából együtt voltak, de kezdtek szétszóródni! Hoppsz, jobb fülem nem egyenlít, de még kb 3 méter van hátra… Kicsi fülem, tarts ki kérlek, most nem mehetek fel!!!! Nem sokon múlt, nagyon a határon lehettem, hogy volt dobhártya-nincs dobhártya… Huhh, ezt megúsztam, összekaptam a tanulókat, és szépen felemelkedtünk! Persze szerintük ez egy nagyon jó merülés volt! :-D Végülis senki sem sérült meg… Igaz, lecsúsztunk 13 méterre, 12 helyett, de ezt nem írjuk bele a naplóba. :-D

Elég későn értünk vissza a hajóval, de még két videót megnézettem velük, szegénykék! Nincs idő, tanfolyam van! Persze megint nem tudtam netezni, mert kölcsönadtam a laptopom, ugyanis ketten németül, ketten angolul kívánták megtekinteni a videót. Ezt egy tévén elég nehéz lebonyolítani. Semmi gond, mindent megoldunk! Ja, a kérdésre, hogy van-e saját laptopjuk, csodálkozva néztek rám: de hát nyaralunk! Ó, ilyen is van? Aki nem cipeli a laptopot nyaralásra? Jé! Szóval kölcsön kellett adnom az enyém.

Mire végeztek, nagyon éhes voltam, egy szendvicset ettem egész nap (van itt a közelben egy kis büfé, isteni szendvicseket csinál egy thai nő, 40 THB-ért.) Már épp mentem volna vacsizni, amikor felhívott Dave, egy kanadai-spanyol-izraeli-és nyomokban magyar oktató, hogy vacsorázzunk már együtt, nem ismer senkit, még csak most érkezett, de nagyon utál egyedül enni. Végül is én is, így csatlakoztam hozzá. Nyamm, fincsi thai kaja!

És végre elérkeztem a mai naphoz, mivel ezt este írom, de csak holnap tudom feltenni:

Ma sikeresen befejeztük a védett vízi foglalkozásokat, tekintettel a tegnapira, ma egy órán keresztül gyakoroltattam velük a lebegést. Az egyik srác, aki a legügyesebb volt, neki egyáltalán nem ment. Mindig túlfújta a BCD-t… Nem és nem értettem, mi a gond, míg végül rájöttem: a BCD átment önfelfújóba… Szegény hiába próbálkozott, persze, hogy felrepült! Megoldás: inflátor le, és gyakorolja a mellény szájjal fújását a víz alatt! Elég gáz… A két merülés között megszereltem a mellényt, csak a gomb ragadt be. L Második merülés Japanese Garden megint, eléd ügyik voltak már! Végre. Csak a 100 bar mutatását felejtik el mindig.

Este kis buli volt, mert Tommy, a német DM megy Taiwanra, és elbúcsúztattuk. Szépen bekoktéloztam… Egy körül keveredtem haza, mert közben bezárták a motorom, Dave vitt haza. Mennyi ismerősöm van már!! 

És végül utolértem magam! Ma megvolt a 3. és 4. merülés. Nem voltam a topon, be kell valljam. Első merülésen csinálták a vészhelyzeti felúszást, 4 tanuló kb 8x rántott a felszínre. Voltak is pszichotikus DCS tüneteim. :-) Már elmúltak, ne aggódjatok! Este megint barbecue party, de ma nem iszom alkoholt, az biztos!!! 

 

B.Ú.É.K!

 2010.01.01. 12:44

 Remélem, lassan mindenki felépül a szilveszteri buli után. Én elkövettem egy óriási hibát, és bevállaltam délutánra egy tanulót. Reggel 10-kor hívtak, hogy a srác csak DSD-t akar csinálni, és még vigyek magammal két búvárt, és ne délre, hanem fél 12-re menjek. OK. Megérkeztem a bázisra, ahol rám akartak sózni még két búvárt, de ezt már nem hagytam, ugyanis a DSD 11 éves csak, így a csoportlétszám max 4 fő. Ezen jól elcsodálkozott a bázist vezető thai néni, erről még nem hallott... Király. Nem hagytam magam! Ja, és németül kellett volna tartanom a foglalkozást, persze képtelen voltam. Beszélni alig tudtam, nem hogy németül... De szerencsére apuka fordított. Ő volt az egyik fundiver, plusz egy dán figura, állítólag 200 merüléssel. Ehhez képest az elsőn esett-kelt, biztos régóta nem merült. A másodikra vittem a kissrácot is, aki természetesen nagyon ügyes volt! Ez egy új hely volt, még nem dolgoztam nekik, de nem tűntek túl szervezettnek... Ekkor indulunk, illetve inkább később, aztán a hajó még nem is volt ott, megint várni kellett. A hajón is káosz, semmi briefing, mindenki cipőben mászkált, aztán lassan egyesével levetették, de nem volt egy doboz, hogy beletegyük. Ott taposott mindenki rajtuk, botladoztunk a papucsokon. Szóval nem volt annyira király.

Hogy milyen volt a szilveszteri bulim? Elég jó, csak sajna ugye elég hamar le kellett lépnem, pont, amikor beindultam volna. Francnak kell nekem mindig dolgozni! Nagyon jó zene volt, és ráadásul full moon party is egyben a szilveszterrel. Lemaradtam ugyan a bikinis szépségversenyről, meg a röplabda bajnokságról a merülés miatt, bár valószínűleg amúgy sem mentem volna. :-D A cetcápás merülés többet ért. Már nagyon várom, hogy javuljon a látótávolság. Amíg naponta esett, mindig szidtam az esőt, meg védeni kellett a cuccaimat, mindent nylon zacsikban tároltam a hátizsákban. Amióta nem esik, olyan por van, vastagon áll mindenen. Nagyon komoly problémáim vannak ám! 

 

Különleges merülés

 2009.12.31. 09:45

Tegnap megengedte a Golden Divers managere, Arno, hogy becsatlakozhatok a mai merülésre, csak mint fundiver. Aztán persze este felhívott, hogy elvinnék-e egy embert magammal, ő is cápát szeretne látni. Hogyne vinném! 

Ma reggel nem kellett ébresztő, kipattant a szemem! Megyünk cápákat nézni! A hajóút egy óra volt, szerencsére elég csendes volt a tenger, így senki sem lett rosszul. Merülőtársam Dieter, német utazó, 9 hónapot utazgat épp a világ körül. Régebben ejtőernyőzött, most hegyet mászik, és búvárkodik, nagyon jó fej volt. Elég komoly hegyeket mászott már meg, 7000 m volt a max. Nagyon jókat beszélgettünk, és jól merült, nem fogyasztott sokat, ideális merülőtárs volt :-) Pedig csak 14 merülése volt, mint kiderült utólag... :-D

Első merülés, 35 méter, látótávolság elég csekély volt. Beúszott pár óriás barrakuda a homályból, de mi cápát akartunk. Épp mutogatja Dieter, hogy hol vannak már a cápák, amikor észreveszek egyet pár méterre tőlünk! Sajnos elég hamar eltűnt a homályban. Még egyszer visszajött, de már emelkednünk kellett. Szépen felmentünk 18 méterre, amikor felnéztem, és ott volt felettünk egy 3-4 méteres cetcápa! Majd alattunk egy másik bikacápa! WOW! Nem győztem fotózni. 

Másfél órás pihenő után vissza a vízbe. Ez a merülés elég nyugisra sikerült, csak néhány óriás sügér mutatta meg magát. Annyira nyugis voltam, hogy mire ránéztem a komputerre, már csak egy perc fenékidőnk volt... Hoppsz, gyerünk felfelé. Elég nehezen kezdte adogatni a plusz perceket... Biztonsági megálló, majd úszás a hajóhoz. Csak egy kötéllel jöttem fel korábban. Tudtam, hogy az nem a mi hajónk, csak nem akartam kóborolni a kékben a nem annyira tapasztalt búvárommal. Igaz, csk 50 méterre kellett aztán úsznunk. Fura, itt ebből nem csinálnak annyira nagy ügyet, a dm-ek, oktatók általában csak simán fellövik a dekobólyát, felviszik a csapatot, és visszaúsznak a felszínen. Fura. Szóval nagyon jól sikerültek a mai merülések, és már várom az esti bulit! Semmi komolyabb terv nincs, majd valahol, valakivel megyünk bulizni... :-) Biztos jó lesz! BÚÉK minden kedves és még kedvesebb olvasómnak, barátomnak, családomnak!

Cetcápa!

 2009.12.30. 10:58

Ne irigykedjetek, nem láttam, de kb 50 méterre úszhattam el tőle... Francba. Nem volt nagy, csak 3 méteres lehetett, egészen a felszínen úszott, Shark Island mellett. Mégis van cápa Shark Island-on! Pedig még láttam is a többieket emelkedni, gondoltam, fogytán lehet a levegőjük, (így is volt) de pont ezért találkoztak a felszínen a cetcápival. :(

Nos, majd legközelebb. Ma befejeztem a tanfolyamot Feivel, és holnap fundive lesz, Chumpon-on! Vicces, a neten néztem meg, hogy kell leírni, pedig csak 10 métert kellett volna sétálnim, hogy megnézzem a kiírást a divecenter előtt. Ez a legjobb merülőhely itt, állítólag bikacápák, szirticápák laknak ott, és rengeteg másik hal! Juhéé

Viszem a kamerát is, remélem bírni fogja a strapát, mert a max mélysége a toknak 40 méter, és oda szeretnénk menni... Nem szeretném eláztatni az új gépemet! Lehet, inkább nem is viszem, vagy első merülésre csak az üres tokot, megnézni, hogy bírja, és másodikra a géppel együtt. Ez azt jelenti, hogy első merülésen lesz tuti az összes érdekes dolog, de mindegy... Úgyis ilyen az én szerencsém!

Mindig csak a munka...

 2009.12.28. 11:10

Persze nem panaszkodni szeretnék, örülök neki, hogy folyamatosan tudok dolgozni. Saskiával csináltam két kalandmerülést, fotóztunk, meg lebegést gyakoroltunk. Este volt egy kis party, Sairee beach, AC bar. Fotók a képtárban: http://picasaweb.google.hu/farkasdo/KohTao# Próbáltam netre is csatlakozni, de elég esélytelen volt. Egy percig ment, majd két percre megszakadt... 20 perc próbálkozás után feladtam, elég irritáló volt. De a buli jó volt! Érdekes, amit a helyi tűzpörgetők művelnek, nagyon látványos. Biztos van valami normális szó is a tűzpörgető helyett, de végül is ezt csinálják... Ha esetleg sikerülne feltöltenem a videót, belinkelem ide. Nagyon jól nézett ki. Kíváncsi vagyok, hányszor égették össze magukat, mire megtanulták, hogyan kell csinálni.

Tegnap ismét Saskiával és a családjával mentem merülni, DPV-zni (víz alatti vontató) vittem őket. Persze nem árultam el, hogy először használok ilyet. :-) Nos, nem egy nagy kaland, elég könnyű megtanulni, de nem lettem rabja... Annyira nem megy gyorsan, viszont pont elég gyors ahhoz, hogy nehéz legyen észrevenni a víz alatti apróságokat. Napközben kaptam egy hívást a Sunshine divers-től (pedig ide be sem adtam az önéletrajzom...) hogy lenne két tanuló. Lecsaptam a lehetőségre, így amint partot értünk, összekaptam a cuccomat, és irány a sziget déli része. Találkoztam a tanulókkal, illendően bemutatkoztam, ők meg néztek nagy boci szemekkel. Do you speak French? kérdezték. Öööö... egy szót sem... Valaki azt mondta, hogy beszélek, ezért hívtak. Vicces volt. Gyorsan beajánlottam Jean barátomat, persze neki épp egy tanfolyama kezdődött volna a Golden Diversnél, azt átvettem én. Kiderült, hogy a Goldennél lévő tanuló kínai, és nem beszél angolul... Remek. De ne aggódjak, a haverja divemaster, majd ő tolmácsol. Jee.

Így ma reggel találkoztam Fei-vel, és mentünk védett vízbe gyakorolni. Szerencsére nagyon ügyes, mindent elsőre meg tudott csinálni, az elméletet meg úgyis egyedül tanulja meg, a barátja meg mindent elmagyaráz helyettem neki :-) Könnyű meló! 

Ma este még találkozom Saskia családjával, mert csináltak róluk videót, és meghívtak engem is, hogy nézzem meg velük, mi készült. Kíváncsi vagyok, mit hozott össze a videós srác, mert nekem nem tűnt nagyon profinak... Majd meglátjuk.

Elvesztett melók...

 2009.12.26. 14:34

Elkövettem egy hibát... Megígértem 24-én,  hogy 26-án elviszem Saskiát merülni megint. Természtetesen 25-én 3 hívást kaptam máshová... Egyik helyen egyszerre két tanuló lett volna! Basszus! Jól elszúrtam... Éreztem, hogy nem kellett volna elígérkeznem... :-(

De legalább jót merültem, csináltunk fotós kalandmerülést, meg lebegőképességest, ez sem rossz. Ma este megyünk a többiekkel megnézni a Boratot, ha még nem láttátok, feltétlenül nézzétek meg! Én már kétszer láttam, de így legalább angolul is érteni fogom... Borzalmasan rossz most itt a net kapcsolat, így örülök, ha ezt a rövid postot fel tudom tenni. 

Na, boldog karácsony

 2009.12.24. 15:33

 Nos, ez a nap jól indult, befejeztem az OWD tanfolyamot Saskia-nak, és valószínűleg 26-án jön kalandmerülésekre, szóval van munkám megint. Ezután hazamentem, megnéztem pár Csillagkapu epizódot, mert addig úgysem bírom abbahagyni, amíg van hátra néhány... Már csak 3, és az összeset kivégzem... Szóval gondoltam, itt az ideje elindulni, netezni, meg megnézni, milyen karácsonyi bulik vannak a szigeten. És jött a feketeleves...

Itt nem ildomos (köszi a szóért, Rejtő Jenő bácsi) cipővel bemenni bárhová, így a Teva szandálomat a többiek papucsával együtt a ház előtt hagyom mindig, nem is volt ebből gond. Eddig. Most lemegyek, és látom, a háziak kölyökkutyája apró cafatokra rágta az egyiket... ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! 22000 Ft volt!!! És nem volt még régi, még 2 évig jó lett volna... Fél havi szobabérlés. Ezt azért majd megemlítem nekik. Ezek után a szokásos netező helyemen teltház volt, motorozhattam tovább, vadászva internetet. Végre találtam egyet, gondoltam, karácsony alkalmából felhívom pár barátomat. Előveszem a telefonom, és látom, teljesen lemerült! Természetesen nem tudom fejből a számokat. Ki jegyzi meg manapság a telefonszámokat, amikor benne vannak a mobil memóriájában? Vadászat indul számok után... Közben abban reménykedek, hogy a motoromban kitart a nyál hazáig, mert elfelejtettem tankolni. Már csak az hiányzik, hogy karácsony éjjel 20 percet gyalogoljak hazáig, esetleg toljam a motort is... 

De legalább összefutottam John-nal, egy angol oktatóval, aki meginvitált, hogy csatlakozzam később hozzájuk. Remélem, jó buli lesz.

Tegnap este masszív hangya támadás volt a szobámban, szerencsére reggelre eltűntek. De mivel sikerült átgyalogolnom rajtuk, amikor bementem a szobába, szereztem pár hangya csípést. Az egyik lábujjam másfélszeresére dagadt, és nagyon viszket!!! Ha hozzáérek, akkor meg fáj. Ráadásul melege van a lábamnak, mivel szandál hiányában kénytelen vagyok zárt cipőben lenni. Király ez a szenteste, és holnap mehetek valami papucsot venni. Persze itt eddig csak flip-flop papucsot láttam, amit nem bírok hordani. tudjátok, az a vietnami papucs szerűség, lábujj között egy kis gumidarab, amit 2 perc után képtelen vagyok elviselni. Így nem lesz egyszerű beszerezni megfelelőt, a Crock típusú papucsot nem láttam sehol, pedig nekem olyan kell!!!! Még jó, hogy itt a helyiek buddhisták, így holnap is nyitva lesz minden. :-)

Merry Christmas

 2009.12.23. 13:49

Karácsony  Thaiföldön... Műfenyők, "ünnepi hangulat" :-) Már csak egy nap van hátra, de nem nagyon kepott még el az ünnepi áhítat. Csak Rátok gondolok, Budapest az utolsó napokban, ideges rohangálás ajándékok után, tömeg, kapkodás... Igazából nem bánom, hogy ebből most kimaradtam. Kicsit fájón gondolok a hazai halászlére és a jó kis mákos gubára, beiglit nem ettem már évek óta, az nem hiányzik! :-)

Holnap is dogozom, kis tanítványom, Saskia szépen halad, remélem az elmélettel sem lesz gondja. Tulajdonképp nagyon ügyes, de borzalmasan figyelmetlen. Briefing alatt egyszerűen otthagyott, mert a víz elég átlátszó volt, hogy lássa az alján a sziklákat. :-D És a felszínen a mellény felfújása is egy igen nehéz feladat, hiszen ott már lehet beszélni arról, mi mindent látott lenn. A 2. merülés végén hagytam kicsit tekerni a felszínen, hátha magától is rájön, mi a gond... Aztán inkább szóltam neki. :-) De szépen alakul. Holnap már emlékezni fog rá, remélem, különben bajban lesz a CESA végén... (Vészhelyzeti felúszás feladat, a nem búvárok kedvéért - a szerk.) Ma az elmélettel sem haladtunk túl jól, terveztem, hogy ma befejezzük, de nem sikerült. Így holnap délután is lesz dolgom. :-) Ez is egy ugyan olyan nap lesz, mint a többi. Talán estére beszerzek valami amerikai karácsonyos filmet... Csak a hangulat kedvéért. 

Kellemes Ünnepeket minden otthon maradott kedves barátomnak és Nektek is, szeretett családom! Ne búsuljatok, hogy most nem lehetek veletek, lélekben leeszem magam én is halászlével! 

Új munkahely

 2009.12.22. 13:16

Nos, tegnap este új helyről kaptam hívást: Master Divers. Jó körbenézni, hogy oktatnak mások, azonnal lecsaptam az ajánlatra. Meg úgysem volt más dolgom.

Tanítványom egy 11 éves holland kislány, igazi szőkeség, nagyon aranyos. Természetesen, mint szinte minden gyerek, azonnal megcsinált minden készséget... Szeretek gyerekeket oktatni. Sőt, annyira belelkesedett a védett vízi foglalkozás után, hogy még egy fejezetet végigvettünk. Fél nap alatt, 1-3 fejezet elmélet, és 2,5 védett víz (csak azért nem több, hogy maradjon valami holnapra is. :)

Most megyünk a többiekkel a Safety Stop nevű helyre, mely ugye ajánlott minden merülés után.

Remélem, nem fáztok nagyon otthon... Lehet útálni :-D 

Nem tűntem el!

 2009.12.21. 10:30

 Az elmúlt két napban lemértem blogom látogatottságát. Örültem neki, hogy többen jeleztétek, hiányoljátok napi kis szösszeneteimet. :-) Tehát itt a mai betevő olvasnivaló.

Az elmúlt két napban nem dolgoztam, hívásra vártam, de a telefonom hallgatott, mint a hal. Így igyekeztem teljesen haszontalanul eltölteni az időt, és semmi értelmeset sem csinálni. Jelentem, sikerült! Hacsak azt nem vesszük értelmes tevékenységnek, hogy a Csillagkapu részeket angolul néztem. Lassan el tudok kommandírozni egy űrhajót angolul... :-D És még sok hasznos szót tanultam az elmúlt két napban, gondolhatjátok. De tegnap este megérkezett a - na jó, nem telefonhívás, mert épp a bázison ültem, és neteztem, amikor besétált egy lelkes próbamerülő. Már volt egy másik jelentkező is, így ma rögtön két embert vihettem dsd-re! (Discover Scuba Diving, az esetleg nem búvár olvasóim részére-szerk) Szóval reggel irány a bázis (imádom a Golden Diverst, 10-kor indul csak a hajó, nem kell hajnalban kelni. Csak hajnali fél 9-kor)

Elindult a hajó, kis búváraim bekapkodtak némi tengeribetegség elleni gyógyszert, mert jó hullámos volt az idő. Matthew, az amerikai srác és José, a holland lány voltak, akiket vittem.

Megérkezünk a merülőhelyre, a szél is felerősödik, szuper, csak merüljünk le minél hamarabb. De még ki kell úszni a sekély részbe. Lifegés a felszínen, egy rövid ismertető a "hogy is kell ezt az izét használni a lábamon" tárgykörben. Végre találtam kb 2 méteres mélységet, persze a jó hullámos, billegünk, mint a veresegyházi asszonykórus. Gyorsan megcsináltatom a készségeket, hadd menjünk mélyebbre, megálljon végre a hullámzás. Természetesen kettőből egy nem tud egyenlíteni rendesen. Hajrá Matthew, meg tudod csinálni! Egyszercsak kiadja a Fel jelet. Gondoltam, fáj a füle. Kicsit feljebb vittem, de csak mutogat, hogy fel akar menni a felszínre. Amint felértünk, reduktor ki, és broáf! Szegény, kipakolt mindent. Majd mondja, hogy mehetünk vissza. Kemény srácok ezek az amerikaiak. Igaz, 3 méternél nem tudtunk mélyebbre menni, a füle miatt. Visszavittem a hajóhoz, majd Joséval (aki tényleg lány) mentünk még egy kört. A többiek bisztos szerettek minket, nincs is jobb, mint a hajón várni hullámzásban!

Második merülés Twins újra, Matthew inkább nem jön, itt a hullámok sem vészesek, ez védett oldal. Joséval (esküszöm, hogy lány volt! :-D ) mentünk második merülésre. Ez jólesett! Ő merült már Ausztráliában is, és nagyon ügyes volt, szóval szinte fundive volt, csomó mindent láttunk, barrakudák, pufferhal, muréna volt terítéken. 

Szépen visszajöttünk a bázisra, és itt hallottuk, mi történt. Az egyik bázis hajójával tartott egy férfi, aki nem is merült, csak sznorkelezett. Csak elfelejtette közölni, hogy nem tud úszni, illetve azt állította, hogy tud. Az erős hullámzásban aztán nem tudta koordinálni magát, és fejjel nekicsapódott a hajónak, és meghalt... Borzalmas... 

Nos, nem akartam ilyen szomorú véget a mai sztorinak, így elmesélem kicsit késői reggelimet. Délután 3-kor jöttem rá, hogy ma még nem ettem semmit. Lusta voltam messzire menni, így csak az "út" (=ösvény, utacska, gyalogút) túloldalára mentem át, ahol egy thai hölgy üzemeltet egy büfét (=egy motorbiciklire szerelt oldalkocsi szerűség, kis grill, meg friss saláta) kértem egy hurkapácán sütött csirkemellet, meg salátát. Kérdezték: Thai salátát? (nem mintha lenne más) Mondom, persze. Csípőset? Nem, illetve csak kicsit csípőset. Nos, szétégettem a számat :-D az elején még nem is éreztem, de a végére iszonyat mennyiségű vizet kellett meginnom, hogy eloltsam a tüzet... Pedig azt hittem, bírom a csípőset. Így jártam...

Viszlát holnap!

Még egy elégedett tanuló

 2009.12.18. 11:30

Nos, megint befejeződött egy tanfolyam :-) Várom a következőt! 

Az egyik helyi oktató, francia srác mondta, hogy nézzek meg egy házat, csak 8000 THB, konyhával, mindennel együtt, Sairee Village-ben. Nagyon gondolkozom rajta, hogy költöznöm kéne, még ha kicsit drágább is, mert a mostani helyem egyre zajosabb, pedig ez még mindig nem a szezon... Most kell lépnem, mert később tele lesz minden. Talán ma este elmegyek megnézni, azzal nem vesztek semmit. Kezdem felfedezni a helyeket, hol érdemes például enni, mert lehet találni nagyon olcsón nagyon jó kajáldákat. Amíg bírom a thai konyhát, addig nincs gond :-) múltkor például 60 THB-ért úgy bekajáltam, (vízzel együtt) máskor hasonló vacsira 130-at költöttem... Oda kell figyelni ezekre :-) Most már, hogy a divecenterben van ingyen net, nem kell wifis helyen ennem.

Azért ma is láttam újat: védett vízi foglalkozás 8 méteren... király. Azért ilyet nem fogok csinálni, remélem. Könnyű itt elkanászodni. Például mit mondjak, ha egy tanulóm nem akarja megnézni a videót, de így is 100%-ra írja a tesztet. Nem kényszeríthetem, igaz? Holott a sztenderd szerint meg kéne néznie a videót is. Dilemma. :-) Igen nehéz az élet itt, ilyen komoly döntéseket kell hoznom! Hehe.

Koh Tao, a füllentés szigete

 2009.12.17. 11:23

Nos, már itt vagyok egy ideje, és rájöttem: ez a sziget egy átverés. Neve szerint ez a Teknős sziget, de egy árva teknőst sem láttam. A Shark Islandnál nincsenek cápák, és nincs mangó sem a Mango Bayben. Arról nem is beszélve, hogy a Japanese Garden nevű merülőhelyen egy fia japcsi sem volt!!! :-)

Szóval már semmit sem hiszek el itt. :-)

Ma egy remekül szervezett nap volt, el sem hiszem. Nem is értem... Nos, kitalálták, hogy két helyen merüljünk, az egyik a Shark Island, a másik legyen egy öböl, Aow Lak. Persze mindenki belázadt, mert csomó owd tanuló meg próbamerülő volt a hajón, és a Shark islandnál nincs sekély rész, hogy cseréljük meg a kettőt, másodikra mindenkinek jó lett volna a szigetnél merülni. Ehelyett az történt, hogy kiraktak minket az öbölben, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy eltűnt a hajó... Elment a szigethez. Basszus. A merülés végén kb 30 percet lötyögtünk a felszínen, mire jött a hajó, közben persze volt egy felhőszakadás... A dsd-s persze tengeribeteg lett a felszínen a hullámzástól, meg úgy egyáltalán. Majd megérkezett a hajó. Persze így mi a másodikat is az öbölben merültük. Francba. Hogy ki találta ki ezt a marhaságot, most sem tudom, bár gyanúm van róla..

Otthon, édes otthon

 2009.12.16. 13:10

Ma jó sokáig aludtam, tegnap sokáig társasoztunk. Ismeritek a Catan telepesei játékot? Itt ismerik. Szóval már ránkzárták a helyet, de a lámpát kedvesen égve hagyták. Majd terveztük, hogy átmenjünk egy másik helyre, de megbeszéltük, hogy legolcsóbb, ha beugrunk a 7eleven-be, veszünk sört, és tovább ücsörgünk a tengerparton... Egy körül haza is estem.

Jó sokáig aludtam, majd laptopozgattam egy kicsit, ééééés: csörgött a telefon! Még egy tanuló, kanadai, ismét Golden Divers. És menjek mielőbb, épp ott ül, és videót néz. Be is estem, megismerkedtem Tommal. Soha nem próbálta a búvárkodást, nem is tud nagyon úszni, de érdekli. Király. Okosan kitaláltuk a főnökkel, hogy próbáljuk meg a partról megcsinálni a védett vízi foglalkozást. Egy próbát megér. A gond, hogy ez nem Sairee, hanem Mae Haad, így a part kikötőt jelent... Szóval bója mindenképp kell. Nos, ha kikötő, akkor nem homok, hanem iszap... Szia Dorog, kicsit hiányoztál!! :-) Otthon éreztem magam egy kicsit. A srác egész ügyes volt, csak az a fránya maszkürítés. Kortyolt rendesen a sós vízből. De lelkes, 20x is nekiállt újra! A végére azért már láttam, hogy menni fog ez, tényleg keményen dolgozott, ahhoz képest, hogy nem annyira van otthon a vízben. 2 órát voltunk vízben, a végén kezdett lemenni a nap, így inkább másnapra hagytam a 4-5 modulokat. Nem kell túlhajtani. :-) 

Közben persze megint volt egy hívásom máshonnan, egy tanuló lett volna ott is. Jó lenne ezeket összekombinálni, a nagyobb hatékonyság érdekében :-) De sajna ez lehetetlen... Pedig dőlne a lé. Nos, majd felvetem :-D Vagy kettéosztom magam.

Lassan megyek vacsizni. Viszlát holnap! 

Újra itt vagyok

 2009.12.15. 12:41

Nos, mi is történt az elmúlt napokban. Először is, ugye lett megint egy tanulóm, Ausztráliából. Nos, vele folytattam a tanfolyamot, szegénynek az első két merülésen kijutott a jóból... Először is egyenlítési problémák, majd a 2. merülésen kaptunk egy olyan áramlatot, hogy csak néztem!!! Pesze hiába tudtuk, hogy le kell menni az aljára, mert ott gyengébb, nem tudtunk a füle miatt... 20 perc küzdés után kiadtam a meneküljünk innen jelet :-)

Este hallottuk, hogy van egy barbecue parti nem messze tőlünk, ami bár nem nyitott mindenki számára, de azért megpróbáltuk... Simán besétáltunk, ismerkedtünk egy kicsit más oktatókkal. Ja, mi ez a többes szám? Rennyvel mentem, aki szintén nem régóta van a szigeten, divemasterként dolgozik a Golden Divers-nél, ahol épp én is vagyok. Meg Jonh-nal, aki friss oktató, pár napja jött ide Angliából. Szóval jót kajáltunk, söröztünk és beszélgettünk. Éjfélkor hazahúztunk, mégiscsak dolgozni kell másnap. :-) Kicsit aggódtak értem, hogy motorral megyek haza, pedig csak 3 sört ittam. Persze gond nélkül hazaértem. 

Másnap ismét kis tanulómmal merültem, mutattam neki néhányat az egyenlítési technikáim közül, szóval lassan ugyan, de jól le tudott jönni. Végre élvezte is a merülést! Nagyon. A feladatokkal egyáltalán nem volt gondja, és most, hogy nem küzdött a fülével, tök jól lebegett... Még egy minősítés :-)

Este velük vacsiztam, mert a tanfolyam tartalmazott egy ingyen kaját, így én is mehettem. Még egy potya kaja! Király! Aztán este a vacsoránál azt beszéltük, hogy másnap megyek fun dive-ra, úgy sincs semmi dolgom. De jött egy telefon, hogy beesett egy fiatal pár a bázisra, szeretnék kipróbálni a búvárkodást! Juhééé, megint van meló! 

Fél 10 helyett reggel 10-re érkeztek meg, akkor kellett volna elindulni... Első merülés, nagyon ügyesek voltak a feladatokban, de a lánynak egyenlítési gondjai voltak, így őt végig fogtam, nehogy liftezni kezdjen. A srác pedig egy Speedy Gonzalesként keringett körülöttünk... Nem győztem visszarendelni... :-D Nagyon tetszett nekik. Majd az első merülés után, kb délben közölték, hogy ugye tudjuk, hogy nekik vissza kell érniük fél 3-ra, mert 3kor megy a hajójuk... Hoppá. Biztattam őket, hogy persze, visszaérünk... Gyorsan szóltam mindenkinek, hogy húzzanak bele. Nagyon örültek természetesen. Nos, igyekeztünk ugyan, remélem elérték a hajót, mert elég szoros volt. Pont annyival később értünk vissza, amennyivel később indultunk miattuk... Szóval panaszra semmi ok! Azért szurkolok nekik.

Holnapra épp nincs semmi, szerintem körbejárok megint a bázisokon, hogy még mindig itt vagyok, van meló? :-)

 

Csak röviden

 2009.12.14. 17:49

Sziasztok!

Tegnap egy remek barbecue partin voltam, holnap ígérem hosszan beszámolok az elmúlt napokról, csak ma is elhúzódott a nap, már lassan éjfél... Holnap is dolgozom, így mennem kell aludni lassan. Szóval holnap jön a részletes beszámoló.

Újra munkában!

 2009.12.12. 15:30

Nos, többen megróttak, hogy egyre rövidebbek a bejegyzéseim. Megígértem, ha történik valami, akkor részletesen fogok beszámolni. 

Szóval igyekeztem viszonylag korán lefeküdni, mert bár nem kell túl korán kelnem, (fél 10-re kell csak menni) mégis szerettem volna kialudni magam. Nem volt könnyű. Először is, többször hallottam, hogy a Castle nevű hotel/szórakozóhely nincs messze tőlem, valamint láttam plakátokat, miszerint dec 11 Castle party, de nem raktam össze a kettőt... Csak amikor megpróbáltam elaludni, de a gyomromban is szólt a dum-dum... És ez még nem volt elég, ilyenre már aludtam, nem lett volna gond, de a másik zaj forrását most sem értem. Úgy hangzott, mintha a közelben valaki kalapálna. Fémet. Ilyen zajokat nappal sokat hallok, meg valami flex szerű hangot is, biztos van valami műhely a közelben, nade éjfélkor???? Ráadásul sokáig aludtam, így álmos sem voltam igazán. Azért egy párnával a fejemen végül sikeresen elaludtam. :-)

Reggel óracsörgés előtt ébredtem, ki az ágyból, irány zuhanyozni. Sajna törölközés közben észrevettem, hogy a lábam állapota -kis túlzással ugyan- egy jetire emlékeztet, így még pár percet eltöltöttem kevésbé nőies dolgok eltávolításával... 

Összekaptam a búvárfelszerelést, már van egy kis rutinom, így a felesleges dolgokat ki tudtam pakolni a táskámból, megszabadulva a feleslegesen cipelt kilóktól. Szinte könnyűnek érezve a táskámat pattantam motorra, irány a bázis. Rögtön bemutatták új kis tanulómat, Dan-t aki Ausztráliában él, de gyanús, hogy eredetileg japán... :-) Rögtön lebukott. Csak mert inkább néz ki japánnak, mint abo-nak. Hehe.

Nos, már megnézte az első rész videóját, meg tanulta a könyvet is, így szinte semmi dolgom nincs... Ellenben ennél a bázisnál nincs medence, hanem rögtön be kell ugrasztani az embert a vízbe, kiúszni a hajótól a sekély vízig, majd ott feladatozni... szerencsére tanulóm bátor, így pikk-pakk kinn voltunk a sekélyben, ja, és már uszony is volt a lábán, így tudja használni. Remek. Mindent elsőre megcsinált, így haladósra is vettem a feladatokat. Tényleg nagyon ügyes volt. Nem végeztünk ugyan az 5 modullal, de azt hittem, a 2. merülőhelyen megint tudunk majd menni. Hát nem. Alattunk 12 méter... Első gondolatom az volt, hogy legalább a felszíni feladatokkal végezzünk, de rájöttem, hogy a hely nyomokban sem emlékeztetett védett vízre, így letettem róla. Nem baj, akkor jöhet a 200 méter úszás. Ember beugrik, mondtam ússzon két kört a hajó körül. Az egyből lejött, hogy nem egy olimpiai bajnok, meg mindenki hangosan szurkolt neki, így szolidaritásból a második körben csatlakoztam hozzá. 

Délután, amíg a többiek a 2. merülést csinálták, elméleteztünk, meg beszélgettünk. Nos, kiderült, hogy igazából ő fél a víztől, meg nem is nagyon tud úszni, alig mert bemenni a vízbe... Bumm. :-D

Szóval megint ráébredtem, hogy mennyire fontos a személyes beszélgetés... :-) Bár sose legyen rosszabb tanulóm... 

Miután visszajött a hajó, még elméleteztünk, befejeztük a 3 modult is, alig maradt valami holnapra. Szuper, ez egy könnyű meló. 

 

Első fizetés

 2009.12.11. 14:22

Mára megint nincs dolgom, így 10-ig aludtam, majd nekiláttam kikeresni azokat a búvárbázisokat, ahol még nem jártam meló ügyben. Ezek után motorra fel, és hajrá, körbejárni megint. Ismét ígéretek, hogy majd hívnak, ha kellek. Király. Egyszer csak csörög a telefonom, végre meló! De megint németül kéne oktatnom. Francba. Esküszöm, nekiállok a németnek! Így vissza is mentem a szállásra tanulni. Végigolvastam a vídett vízi oktatásról szóló részt az oktató kézikönyvben, és kijegyzeteltem a feladatokat. Csak így tovább. meglesz ez! Szerintem egy hét, és bevállalok valamit németül! Majd körbejárok megint, és mindenhol szólok, hogy ezentúl erre is hívhatnak. Végül is először angolul is így oktattam, és a németek többsége beszél angolul, szóval legfeljebb váltok, ha nagyon nem megy! :-) Bátornak kell lenni!

Szerencsére kaptam délután egy hívást, angol owd tanfolyam, szóval holnap megint mehetek melózni! Uff! 

Késő délután visszamentem az Island Dive Clubba, mert ekkorra igérték, hogy megkapom az első fizetésem! Jiiihaaaaaa! 4000 THB! (Két owd, plusz a két merülésvezetés!) Nagyon örültem neki! És megmutatták a kis tanulóim bejegyzését a vendégkönyvbe, mennyire jól érezték magukat, szóval elégedettek velem, megígérték, ha lesz valami, azonnal hívnak. Ez jó jel. Kezdek bizakodni, hogy nem fogok éhen halni a hat hónap alatt :-)

Azért este a biztonság kedvéért elküldtem még emailben az önéletrajzom pár bázisnak, amelyek a sziget túlfelén vannak. Potyára nem közdöm át magam a hegyen... :-)

Egy isteni vacsi után itt gépelem a mai bejegyzést. Egyenlőre nem bántam meg, hogy kijöttem...

Szálláskeresés

 2009.12.10. 12:20

Mivel mára nem volt dolgom, gondoltam elintézem a reduktoromat, hogy DIN csatlakozásról átszereljék INT-re, mert itt csak olyan csatlakozás van (senki ne induljon el DIN-nel ide, vagy hozzon adaptert!) meg felveszem a fizetésem, és elmegyek szállást nézni, hátha találok olcsóbbat, mint a mostani. Nos, az átalakító még nem érkezett meg, talál holnap, fizunap holnap lesz csak... Akkor irány szállást nézni. Végigjártam pár helyet... Hát, nem vagyok nagy igényű, de a szállás minősége olyan szinten esik 1000 THB árcsökkenésnél, hogy egyenlőre inkább maradok... 6500-ért találnék hasonlót, mint a mostani, de az havonta 2700 forint... nem nagyon éri meg átcipekedni. A kedvencem, amikor egy eléggé lepukkant, csak hideg vízzel rendelkező bungalóra azt mondták, havi 8000... Amikor kinevettem, hirtelen 6000 lett, de egy ismerősénél van 5000-ért is... Hasonlóan lepukkant. Szóval mégegyszer koszi Natalie, hogy szerezted ezt nekem! Lehet, megpróbálok alkudni a házinénivel egy kicsit. Csak vannak kommuniációs gondok, nem nagyon beszél angolul. 

Reggelire vettem egy zacskó ananászt (így megpucolva adják, darabolva, isteni finom), nem tudok betelni vele! Aztán ejtőztem kicsit a szálláson délután, megnéztem még néhány Csillagkapu részt. Inkább németül tanulnék... Az a gond, hogy olyan messzinek érzem, hogy németül oktassak... Pedig lenne rá kereslet. Majd rászánom magam, belehúzok. 

Szóval motorozgattam ma fel-alá, a motorozás már egész jól megy, de még időnként elfelejtem, hogy itt balra tarts van... Párszor találtam már magam szembe a forgalommal, szerencsére elég kevés autó van, nem volt belőle még komoly gondom. :-)

Nos, ez egy csendes nap volt.

Fundive

 2009.12.09. 14:09

 A tervek szerint ma sokáig akartam aludni, de persze nem így lett. Eleve nem aludtam jól, talán túl fáradt voltam, aztán 8-kor csöngött a telefonom... Hirtelen magyarul szóltam bele :) Aztán váltottam angolra. Tudnék-e egy óra múlva menni, egy próbamerülést kéne levezetnem. Mondom persze. Ágyból kipattan, gyors zuhany, rohanás a tegnapi divecenterbe, felszerelés összeszed, irány a Golden Divers. Épp beszéltük, hogy mit kéne csinálni, mikor beesett egy srác. Hát te? Jött megtartani a merülést. Volt egy kis kommunkációs zavar... Szóval kettőnket risztottak egy emberre. Szegény tulaj nagyon kellemetlenül érezte magát, mondom nem baj, megyek vissza aludni. De ha már itt vagyok, csatlakozhatok a hajóra, csak fun dive-ra. Végül is miért ne, jó megismerni a merülőhelyeket. Már majdnem indult a hajó, amikor eszembe jutott, hogy legalább a fényképezőt vihetném! Futás vissza a szállásra, gépet felkap, visszarohan. Hajóra fel! Jött még egy orosz csapat, a várakozáshoz képest egész normálisak voltak.  :-D Irány a víz! Képek a szokásos helyen. Jót fotózgattam. Nos, első merülés a Japanese Garden volt, nagyon szép hely, volt kis barrakuda csapat, látótáv egész jó. Második merülés a Twins volt megint, ez már a 3. alkalom itt. Mondták, hogy még sokat jövök ide, tanfolyam és próbamerülés itt zajlik. Rengeteg hal, csigák, tényleg kellemes kis hely. Agancskorall mező, meg minden. Visszafelé úton csörgött a telefonom, de jó, megint meló... Németül kéne tanfolyamot tartani. Basszus. Sajna ezt visszautasítottam, erre még nem állok készen. Úgyhogy egyenlőre holnapra sincs semmi. :-( Remélem, hamarosan lesz megint meló.

Vissza a szállásra, ejtőzés. Soha többet nem veszek chips-et! Vittem fel a szobába, csak hogy ha nagyon éhes vagyok, legyen ott valami, de felettem az egészet! Brrrr. Most émelyeg a gyomrom tőle. Eljöttem vacsizni, de nem bírok enni. Meghagytam a vacsorám felét. 

Nos, mára ennyi...

A tanfolyam vége

 2009.12.08. 14:10

Reggel 7-re megérkeztem a bázisra, ahogy illik. Szépen megérkezett a kis tanulóm (már csak egy), gondoltam könnyű napom lesz. Aztán ahogy közeledett az indulás ideje, nem nagyon akart megérkezni senki más. Megszereztem a felszereléstároló kulcsát, összeraktuk a cuccot, megjelent két ember, hogy elvileg ők is velünk jönnének, Tony lenne a dm/instruktor. Nos, Tony sehol. Ami azért király, mert úgy volt, hogy majd jól megmutatja nekem a merülőhelyeket. Na, sebaj, segítettem nekik összerakni a cuccot, közben a helyiek folyamatosan hívják Tonyt, aki persze nem veszi fel. Ha máshogy nem is, legfeljebb jönnek velem, végül is mi az nekem, idegen helyen vinni egy tanulót, meg két fun divert... Nos Tony sehol (remélem, legalább jó volt a buli, amiben volt tegnap este :-)  )

Akkor menjünk, semmi gond, hiszen már 2. nap dolgozom ennél a bázisnál, leszek én a helyi guide... Ja, persze nem voltunk egyedül a hajón, egy másik bázistól jön még két oktató egy-egy csoporttal. Király. Fél 8 helyett 8-kor el is indultunk, de meglepetésemre a Green Rock nevű hely helyett megállunk a Twins-nél. Ja, itt voltunk tegnap is. Gyorsan elmagyaráztam a búváraimnak, miért jobb nekik ez a hely, mint a másik, és már mehetünk is. Először feladatoztunk, aztán irány merülni. Jó volt, tetszett nekik szerencsére (Ebből még lesz gond, mert tegnap a főnök mindta Tonynak, hogy ne engedje a másik csoportnak megváltoztatni a merülőhelyet...) Persze elfelejtettem tájolót vinni, basszus, nem tudtam megcsináltatni a tájolás feladatot a tanulómmal... Irány a 2. hely, persze itt is változás. megint magyarázás, milyen jó ez a hely, és usgyi. Megvolt a merülés, búváraim mosolyognak, szuper, eddig jó. 

Visszaérve Tony ott ül a bázison, ezerszer elnézést kér, hogy elaludt. Ok, semmi gond, túl vagyunk rajta. Remélem, jól fizetnek a merülésvezetésért is... Megírattam az elméleti vizsgát, szerencsére egyből átmentek. Délutáni program: Emmával eljutni a 3. modulig, magd merülni még egyet, hogy meglegyen a Scuba Diver vizsga. Egész jól ment neki, remélem semmit nem felejtettem ki, elég álmos voltam. Persze a parti merülés előtt a főnök elfelejtette említeni, hogy a másfél méternél mélyebbre akarok menni, akkor fél kilómétert kell beúszni... Persze Emmát vontatva, különben soha nem értünk volna be. Megvolt a merülés, 5 m, 20 perc, ahogy kell... Utána kitöltöttük a szükséges papírokat, PIC, meg minden. Kicsit kivagyok, ma 4 és fél órát töltöttem vízben. Igazán megérdemlek egy sört. Közben megvolt a lecseszés, amiért engedtem megváltoztatni a merülőhelyet, más sem hiányzott. Nem baj, nem vettem a lelkemre... :-) A szép, hogy nem csak a főnöktől, de Tom Cruise-tól is megkaptam, aki itt dolgozik csak. (Azért hívom így, mert egy kicsit hasonlít rá, nem csak arcban, de magasságban is. Igazi hónaljcirkáló, nagyarcú francia srác. Eddig nem tartottam arcnak, de a mai után... Elvágta magát nálam) Túl fáradt voltam az ilyesmihez. Este 7 óra, ideje vacsizni, mivel egész nap csak egy szenvicset ettem. AC2 bár megint, free wifi, vacsora megrendel, majd három falat után mintha teljesen tele lennék... Nem bírok többet enni. Remélem, fogytam már!!!

Nagyon durva. Egy igazi lúzer kinézetű fiatal srác biliárdozik előttem egy bomba kis thai csajjal. Egyikük sem tud játszani, nagyon nem. De ez a csinos lányoknak ugye megbocsájtható... Sajna a lúzer kinézetű srácoknak nem...

Ami a legrosszabb eddig a beugróként dolgozásban, hogy holnap mehetek a cuccomért, és cipelhetem vissza a szállásra. LEhet nekiindulok valami olcsóbb helyet keresni, biztos van. Ha spórolhatnék ezen havi 2-3 ezret, az nem lenne rossz.

Puszi mindenkinek! Gyertek és látogassatok meg!

Gyorstalpaló 2

 2009.12.07. 13:11

Végre bevizeztem a cuccomat! Sós vízzel! (Na jó, az uszoda is sós volt némileg) Szóval, a napi program: Elmagyarázni angolul a táblázat használatát egy olyan lánynak, aki összekeveri a percet a méterrel. Min=Meter Nem sikerült igazán. Közel jártunk, de nem. Ez volt fél 8-tól kb fél 11-ig, amikor is feladtam, és sugalltam, menjünk inkább a vízbe gyakorolni, hátha ott végre történik valami, legalább az egyes modullal végzünk. Szóval, összekaptuk magunkat, és besétáltunk a tengerbe. Két óra után eljutottunk az egyes modul végére, persze maszkürítés nélkül. De mire rájöttem a fő problémára!!! Reduktor ki, buborékol, vissza, csönd, ürít, fuldoklik, fel. Szerintetek? Persze hogy felszívta az összes vizet majd próbálta visszaköpni a reduktorba! Persze mindig nyelt egy kicsit. Csoda, hogy nem hányt még… És hiába magyaráztam el, továbbra is ugyan úgy csinálta. Érti, csak koordinációs problémák vannak. Sok. Nagyon. Majd ezek után vigyem merülni. No, hajrá, végül is volt már ilyen. Hajó megáll, beugrom, mondták, kb 12 méter van alattam. Lenézek, sehol semmi, csak a kékség. Hoppá. Lány persze nem ugrik, megijed. Negyed óra könyörgés, utána kompromisszum, bemászik a létrán. Ja, mindezt rendes áramlatban tempózva. Párja minden gond nélkül beugrott. irány a hajó eleje, kerülni, hogy behozzam Emmát. Szerencsére megvárt, amíg odaérek, az lett volna vicces, ha közben leviteti magát az áramlattal a francba. Bemászott szépen, uszony fel, elvontattam a kötélhez, gondoltam, majd lesz valami, kicsit lemegyek, hátha meglátom a zátonyt. Nem hittem volna, hogy lejön! De igen!!! (Persze ki nem tudott egyenlíteni lefelé? Naná, hogy én.) Az első pár percben nem sok vér jutott a kézfejembe, úgy szorította, közben a víz sodort ránk valami szúrós marhaságot, nem tudom mi volt, látni semmit sem lehetett belőle, de mintha kis tűkkel szurkálnának. Eredmény: áramlattal szembe kezénél húzni egy folyamatosan vakarózó búvárt, aki kb akkora, mint én, közben figyelni a barátját is, aki körülöttünk úszkál, tájolni, miközben a látótáv olyan 5 méter körüli. Huhh. Azért persze megcsináltam! Biztos szép volt a merülőhely, nem sokat láttam belőle. Bohóchal van, azt mutattam nekik, meg egy nagy íjhal is elúszott arra, szerencsénkre nem keltettük fel az érdeklődését. Ezek nem olyan érdektelenek, mint a Vörös-tengerben élők. A helyi srác mutatta az uszonyát, szép kis nyomok voltak rajta. Nos, körbeúsztunk valamerre, már kezdtem elveszíteni a fonalat, amikor egyszer csak felettünk volt a hajó. Hurrá! Szép lett volna eltévedéssel kezdeni a helyi karrierem. Ezt is túléltük, pihenés, közben kaptunk ananászt a hajón, nyami. Átálltunk a másik helyre. Ugrás, körbeúszás, másik oldalon kis tanítványom lemász, irány a kötél, lemerülés. Itt már feladatok is lettek volna, szóval hosszasan kérleltem, hogy amíg a párjával megcsinálom azokat, el ne mozduljon mellőlem. Nos ez ment is! Király. Paul persze pöccre mindent megcsinált, vele semmi gond. Amikor kijöttünk, közöltem Emmával, hogy nem sok esély van egyenlőre az OWD tanfolyam befejezésére, de ha összekapja magát, egy Scuba Diver minősítést összeszedhet. Ennek nagyon örült, így holnap reggel hétkor találka, két merülés Paullal, majd sekély víz Emmával, és még egy merülés, befejezni a Scuba Diver tanfolyamot. Szuper. Nem leszek fáradt… Nem baj, lényeg, hogy élvezik.

Este hazaérve felkaptam a laptopot, majd kitaláltam, hogy stratégiát váltok. Eddig minden este elmentem vacsizni, majd beültem internetezni. Majd kiszámoltam, hogy a netezésre költött pénzből kétszer megvacsorázom, egy olyan helyen, ahol van free wifi. Tehát irány felkutatni egy ilyen helyet. Nem messze a szállástól találtam is egyet, beültem, rendeltem, majd megkérdeztem, hogy műkszik a wifi. Ja, ne haragudjak, de ma nyitottak, és a net még nem megy. Éljen. De legalább a kaja nagyon jó volt. Mindjárt megyek tovább, keresek egy másikat. Még mindig jó vagyok, itt a szigeten elég drága a netezés különben, szóval még valami desszert is belefér. J A következő helyen először a netet kérdezem meg. Pedig jó kis helyet találtam, ha megy majd a net, szerintem simán a törzshelyem lesz. Happy Hippo bár.

Megvan A Hely! AC2 bar. Sairee beach. Fee WIFI!! Jeee

Gyorstalpaló

 2009.12.06. 13:34

 Nos, megvolt az első munkanapom. Hmm. OWD tanfolyam két és fél nap alatt. Egyszer biztos menni fog. Bár most is menne, de a két kis tanítványom egyike nem egyszerű eset. Találkoztatok az "inkább mondja, mint csinálja” dologgal? Nos, az uszodára rendelkezésre álló 3 órából kettő azzal ment el, hogy leimádkoztam a víz alá. Letérdel, 10 másodperc, felugrik. Mi történt? – kérdezem kedvesen. Semmi, de ez olyan izgalmas! Jó, akkor menjünk vissza. Ok. Megint 10 másodperc. És ez így ment tovább. A másikkal viszont eközben végigvettem az öt modult!!! Úgyhogy holnap extra gyakorlás lesz… De jó nekem. Bár a végére jól belejött, szerintem holnap semmi baja nem lesz a feladatokkal (nagyon szurkolok neki!) Azért lefárasztott rendesen.

Ma már második nap nem esik az eső. Szuper! Viszont ma nem volt időm fotózgatni. Ellenben jól megettek a szúnyogok. A szúnyogriasztó tényleg nem ér semmit, ha nem fújom magamra, csak a táskámban van? Bizti? Na jó, akkor magamra spriccelem. Mmmmm, finom citromos. Na most gyertek a közelembe, mocskos kis vérszívók!!

Ja, az uszoda? Látótávolság olyan, mint Dorog, jobb napjaiban. A 3 méteres viszont tiszta volt. Mert itt olyan is van, csak búvároknak. Wow! A környezet viszont nem semmi! Csak a szokásos, értitek… Pálmák, (ezek az Újhegyi usziban is vannak ugyan) virágok, meg minden. Nem tudok betelni vele. Mint a Phat Thai nevű zöldséges-husis sült tésztával. Mostani érzésem szerint fél évig ezen fogok élni… Azért kérdezzetek meg egy hónap múlva erről. J Köszi a tippet, Andris!

Már egy csomó kutyával összehaverkodtam! Most is idejött egy, nagyon jó fejek, bár általában borzalmasan csúnyák! Mondjuk ez itt kifejezetten aranyos, mondhatni szép.

Nos, elég fáradt vagyok, holnap pedig 7:30-kor van találkozó… Szóval húzok aludni. Hork. Jó éjt mindenkinek!

süti beállítások módosítása